A mindenható rezsicsökkentés?

2013. március 28. 08:47

Török Gábor
törökgáborelemez

Kezd egyre szélesebb körben elterjedni egy értelmezés: a Fidesz a rezsicsökkentéssel rátalált az aranytojást tojó tyúkra.

„Az akcióval kapcsolatban egyelőre egy megbízható felmérés áll rendelkezésünkre, bár bizonyára ennél több is készült már ilyen-olyan belső használatra. A Medián adatai kétségtelenül árnyalják azt a képet, amelyet sokan sugallnak: a rezsicsökkentés ezek alapján egyáltalán nem tűnik mindent eldöntő automatizmusnak. Nem csodaszert látunk, amit beadva a választók ájult lelkesedéssel várják a választás napját, csak annyi látszik, hogy az alapvetően politikai törésvonalak alapján értelmezett akció azért a nem elkötelezett kormánypárti szavazók között is támogatókra talál. Mindez kétségtelenül feladatot adna az ellenzéknek, többet, mint egy kormányzati bénázás kommentálása, de messze nem nevezhető olyan elsöprő erejű, hatású témának, amelyet lehetetlen lenne hatástalanítani.

S itt érkezünk el a lényeghez: meggyőződésem, hogy nem önmagában a rezsicsökkentés, nem is annak »zseniális« kormányzati kommunikációja alakítja ki a »kormány fel – ellenzék le« képet, hanem sokkal inkább az ellenzék alapvető impotenciája, ami ennek a számára kényes politikai kérdésnek a kezelésében látványosabb, mint más ügyek esetén. A téma kétségtelenül hasznos a kormánynak, a Fidesz képviselői derekasan végzik is az ezzel kapcsolatos iparosmunkát, táblákat cipelnek, minden közleményükbe beleírják, aláírásokat gyűjtenek, ám ezek önmagukban nem lennének elegendők a közhangulat megváltozásához. Kell mindehhez egy belső harcait vívó, a politizálás alapvető szabályairól és formáiról gyakran megfeledkező, a viták többségében – így ebben is - tehetetlennek és erőtlennek látszó ellenzék, amely amúgy az adatok szerint – a Tárki mai jelentését leszámítva - tavaly év végéhez képest érdemben nem is veszített támogatókat, ám amellyel kapcsolatban mégis egyre erősebb a kilátástalanság, a helyben járás érzése.

Mindezt azonban nem a rezsicsökkentés hozta, okozta, hanem olyan politikai problémák, rendezetlen személyi-hatalmi-politikai kérdések, amelyek mindaddig biztosan láthatók lesznek, itt maradnak, ameddig a baloldali ellenzék két legnagyobb pártja (MSZP és Együtt) nem dönti el valahogy az egyre erősödő belső harcot. Az »előválasztásnak« nevezett szituációban ugyanis - bár minden szereplő tudja, hogy amúgy ez ronthatja a későbbi választási pozícióját - nincs erő és idő másra, kifelé figyelni: itt az azonos oldalon állót kell először legyőzni, vele kell megküzdeni. Amíg ez a harc tart, a rezsicsökkentés és társai tarolnak: nem a csodafegyver, hanem az ellenfél hiánya miatt. S persze ebből az is következik: ha eldől, ha véget ér, sok szempontból új időszámítás következhet.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/50186