Ciprus és az EU-IMF unortodoxiája

A hétvégén hosszas tanácskozás után az eurozóna pénzügyminiszerei megállapodtak Ciprus mentőcsomagjában, így az ország 10 milliárd eurós forráshoz juthat, amiből konszolidálhatja a görögországi veszteségei miatt megrogyott bankrendszerét, és elkerülheti a májusra prognosztizált államcsődöt. A segítségnek azonban ára van, a trojka (az EU, az Európai Központi Bank és az IMF) meglehetősen kemény feltételek mellett vállalja csak az ország megsegítését. A társasági adó 10-ről 12,5%-ra emelése (amit – vélhetően az MTI hibája nyomán – sok helyen, így például a hvg.hu, az Index és azOrigo hírében is tíz százalékpontos emelésként emlegetnek) és a kamatadó megduplázását nevezhetjük akár ortodox intézkedésnek is, de az EU-nak/IMF-nek nincsenek elvárásaitípusú érvelést így sem erősítik.

Sokkal érdekesebb a trojka ugyancsak unortodox megoldása, miszerint egyszeri illetéket vetnének ki a bankszámlákra (alighanem azért, mert nem szívesen költenének a Cipruson elhelyezett külföldi, elsősorban orosz tulajdonú betétek védelmére, amik ugyancsak jelentős részesedéssel bírnak a teljes banki állományból). A 100.000 euró alatti betétek esetében 6,75%, az afölöttiek esetében 9,9% lenne az illeték mértéke. A betétek megcsapolása az eddigi mentőcsomagok esetében tabunak számított, és most is azt ígérik az EU illetékesei, hogy többször nem kerül sor hasonlóra. Különösen a 100.000 euró alatti betétek megsarcolása érdekes, mivel ezeket elvileg EU-szerte betétgarancia védi. Így az az abszurd helyzet állhat elő, hogy az állami és uniós garancia ellenére, éppen uniós nyomásra veszítenek értékükből a kisbetétesek megtakarításai, ami aligha tesz jót a bankrendszerbe vetett, sokat emlegetett bizalomnak.

A szombat hajnali megállapodást már most többen kritizálták. Martin Schulz, az EP szocialista elnöke szerint alapvetően helyes ugyan a bankok ügyfeleinek bevonása a konszolidáció terheinek viselésébe, azonban a 25.000 euró alatti betétekre nem kéne vonatkoznia az intézkedésnek. A ciprusi parlament vasárnapról mára halasztotta a döntést, és ugyancsak kétséges, hogy összejön-e a többség a jobboldali elnök által vállalt megállapodás mögé, három párt már bejelentette, hogy nem fogja támogatni azt. A döntésnek márpedig ma meg kell születnie, hogy a mai banki szünnapot követően a pénzintézetek holnap reggeli nyitása előtt levonhassák a számlákról az illetéket. Ha késlekednek, akkor alighanem óriási betétkivonási hullám indul meg holnap. A ciprusi bankautomatáknál már így is sorban álltak az emberek a hétvégén, ezért a bankok azonnali, 400 eurós készpénzfelvételi limitet vezettek be.

Hogy milyen hatással lesz a ciprusi, uniós-IMF-es unortodoxia az eurózónára, azt ma még aligha lehet megmondani, de ez a lépés újabb biztos jele annak, hogy az elmúlt években nagyon megváltozott a világ, újabb és újabb tabuk dőlnek le a pénzügyi rendszerben. Mert amikor baj van – és az mostanában van éppen elég –, akkor valakinek állnia kell a számlát, csak az a kérdés, hogy kivel fizettetik meg a baj elhárításának költségeit. Ott van például a devizahiteles végtörlesztés hazai példája. Ott a svájci frank alapú hitelek 180 forintos törlesztési árfolyama azt jelentette, hogy egy 160-as HUF/CHF árfolyamon folyósított hitel esetén, ha a végtörlesztés időpontjában 230 forint körül állt a frank, akkor a frankonként 70 forintos árfolyamveszteségen 20:50 arányban osztozott a hitelezett és a bank. Az állam közvetlenül ugyan nem vállalt részt e veszteségben, de azzal, hogy adómentessé tette a végtörlesztési céllal adott munkaadói juttatásokat, maga is lemondott valamennyi költségvetési bevételről.