Nem szeretnék matyó baba lenni

„Honnan jöhetett elő ez a »Mi történt a Szörényivel?« história?

Megmondom én. Többször kritikusan nyilatkoztam az elmúlt időben a mai magyar művészet színvonaláról. Talán az bánthat egyeseket, hogy nem tettem kivételt a nemzeti oldallal szemben sem, arról is őszintén megmondtam a véleményemet. De miért ne mondtam volna? Ha laposnak, gyengének találtam valamit, akkor azt mondtam, hogy lapos és gyenge. Miért, mit mondjak? Jót tettem volna azzal a magyarságnak, ha szolgai módon feldicsérem azt, ami rossz? Csodákat. Magunkat csapjuk be, ha ilyet teszünk. Ha egy jobboldali fércművet bírálok, már nem vagyok jó magyar? Akkor már magyarázkodnom kell? Én úgy bele vagyok betonozva a nemzeti oldalba, hogy engem kirobbantani sem lehetne innen. Miről beszélnek a bírálóim? Nem kellene hinni ezeknek a hangoknak. Sokan tudatosan akarnak ártani. Pedig csak arról van szó: mondjuk ki valamiről, ha rossz, hogy rossz. És ha jó, akkor azt, hogy jó. Mert akkor, és csakis akkor lesz hiteles az egész. Ha az úgynevezett »minőség« megmutatásához az szükséges, hogy nemzeti lózungokat hangoztassunk, s rajtuk át láttassuk a műveket, miközben azok valójában nem jók, akkor az már régen rossz. Én őszinte voltam mindig. Vagyok ma is.

Erre viszont jött a felháborodás. Ez nem jogos?

Ez nagyon érdekes. Nem mindenki akadt ki. Rengeteg barátom, ismerősöm keresett meg egy-egy ilyen kritikám után, és gratulált. Végre friss levegő jött be, mondták. Végre megmondta valaki, amit már régen meg kellett volna mondani. Többször visszakérdeztem: és miért nem mondtátok meg ti is? Azt felelték, hogy ezt nekem kellett elmondanom. Hát erre most itt vagyok: a Szörényi, aki elhagyja az övéit…

Mert elhagyta?

Dehogy hagytam el, hogyan hagytam volna… Szükségem van a közönségre, mindenkihez szólni akarok. De nem vagyok celeb, hogy minden lépésemet megmagyarázzam. És menedzsert sem alkalmazok, aki helyettem megmagyarázza a külvilágnak, hogy mit miért teszek. Ez persze azzal jár, hogy bélyegeket sütnek az emberre. De süssenek, ha ez jó nekik. Az ilyen vélemények nem érdekelnek. Már bocsásson meg a világ, de aki megzenésíti, majd elénekli a Várban Wass Albertnak az Adjátok vissza a hegyeimet című művét, annak bizonygatnia kell, hová tartozik? Aki Árpád népéről, Istvánról, Koppányról készít darabokat, az magyarázkodjon, hogy ő is jó magyar?”