Önsorsrontás

„Soha nem mondtam, hogy a cigányok állatok. Soha nem írtam, hogy a cigányok állatok. Minden más: Hazugság. Soha nem mondtam, hogy be kell ásni a zsidókat nyakig a földbe az orgoványi erdőben. Nem is írtam ilyet. Minden más: Hazugság. Soha nem mondtam, hogy a zsidók beleturháznak az »ország medencéjébe«. Nem is írtam ilyet. Minden más: Hazugság.
 
Beszéltem és írtam gyilkosokról. Beszéltem és írtam azokról, akik felmondták a társadalmi együttélés elemi szabályait. Beszéltem és írtam azokról, akik minden alkalmat megragadnak, hogy ártsanak az országnak – s hogy ez ügyben semmi sem változott 1919 óta. Beszéltem és írtam azokról, akik hibáikat és bűneiket vélt vagy valós zsidóságukkal mentegetik, takargatják, magyarázzák.

Beszéltem és írtam olyan dolgokról, amelyek együtt élnek ezzel a szerencsétlen, nyomorult és mégis csodálatos néppel. Amelyekkel együtt él ez a szerencsétlen, nyomorult és mégis csodálatos nép. S amelyekről nem beszélhet immáron jeges és iszonytató évtizedek óta. Ezek az évtizedek most állnak össze éppen egy évszázaddá. Az elmúlt egy évszázad hallgatása, kibeszéletlen és kibeszélhetetlen rettenete összetörte ezt a népet. Elhatalmasodott rajta a némaság, a frusztráció, a mindennapi tapasztalat és az elvárt, az »illendő« szavak és magyarázatok közötti ordító és elviselhetetlen szakadék.”