A bölcsészoktatás és a tarsolylemezesek

Abban egyetértek Bakó Beával, hogy a szélsőjobboldali eszmék felé fordulni talán a lehető legrosszabb reakció, amit fiatal gondolkodó tehet az őt ért benyomásokra. Azon sem fogunk összeveszni, hogy ebben van némi szerepe az egyes szakokon domináló, alternatívákat talán kevéssé felvonultató eszmerendszereknek.

Karsai László megjegyzése valóban elég szerencsétlen, de nem nélkülöz minden igazságot. Karsai azt mondta, hogy a bölcsészkarra jelentkezők „… mindennek a legalja. Nem beszélnek nyelveket, frusztráltak, mert nem vették fel őket egy komolyabb – jogász vagy közgazdász – szakra, alulképzettek, motiválatlanok”. Ahogy Bea is írja, ez nyilván nem igaz: nagyjából olyan dolog ezt kimondani, mint hogy minden cigány bűnöző, minden nő kurva és minden hajléktalan maga alá székel. Jelentkeznek a bölcsészkarra ilyen emberek is, de ne feledkezzünk meg a nem kevés szorgalmas, egy, vagy akár több nyelvet beszélő, tudatosan történésznek, esztétának, nyelvszakosnak készülő hallgatóról se. Viszont világos, hogy Karsai elsősorban a történészhallgatókról beszél: velük találkozik, őket oktatja, erre lát rá.

És bár kijelentése, mint fentebb írtuk, általánosítás, a történészhallgatóknál talán tényleg jobb aránnyal működik, mint az egész bölcsészképzést tekintve. Itt ugyanis felülreprezentált a tarsolyt és hosszú hajat hordó, „hun-magyar mítoszra és sámánizmusra” fogékony fiatalság. Abban is igaza van Karsainak, hogy az ehhez a világnézethez kapcsolódó történelemfelfogást nagyban befolyásolhatja a középiskolai történelemoktatás. Nem kell ehhez még hasonszőrű tanár sem, bőven elég ránézni a középiskolai történelem-tankönyvekre, melyek jellemzően a szokásos „a magyarokat bántják, nem tehetnek semmiről, még meg is védik Ajrópát” szemléletet közvetíti, bár csak lágyan. Csak felelősséget ne vállaljunk véletlenül se semmiért.

Bea azt írja, hogy „Karsai valóban képes a középiskolai történelemoktatásra fogni a szélsőséges eszmék terjesztését, ami miatt szerinte az egyetemre már »elfuserálva« kerülnek a fiatalok? Tizennyolc évesen már tele vannak szélsőjobboldali eszmékkel, és mind el vannak fuserálva! Borzasztó. Nem is tud már ezekkel mit kezdeni az egyetemi oktatás, ugye? Pedig van megoldás: követelni kell tőlük, ha meg nem tanulnak, buktatni kell, és majd kikopnak a rendszerből. Ilyen egyszerű.” Felnevettem, mert sajnos nem ilyen egyszerű.

Vizsgán ugyanis mindenki fel tudja mondani az tananyagot: senki, vagy nagyon kevesen fogják azt mondani pl. Karsai László holokausztról szóló óráin, hogy miféle hatmillió? Persze van példa erre is, hallottam olyanról, aki duzzogva ülte végig Karsai óráit, vagy kiment onnan. Mások meg a szintén ott oktató, HÖK-ös listázókhoz hasonló mentalitású oktató órájáról mennek ki. Mások meg az első sorban röhögnek minden „viccén”.

A tévedés ott van, hogy Bakó Bea szerint a történészképzés nem adja meg a kapaszkodókat, amelyek kivezetnek ebből a nemzeti-romantikus hozzáállásból. Ez egyszerűen nem igaz: a kapaszkodók a legtöbb helyen megvannak (tekintsünk most el a kortárs irányzatokat kérdés nélkül elítélő öreg professzor uraktól). Az már tényleg az egyes hallgatón, tehát az alapanyagon áll, hogy nyúl-e feléjük, nekiáll-e gondolkozni, hajlandó-e megkérdőjelezni saját, otthonról hozott elképzeléseit.