Portrék: L. gyermekkora I.

„A forradalom – természetesen – nem hagyta érintetlenül a családot. L. apja – többed magával – újjá alakította a Kisgazdapártot és valamiféle statáriális bíróságot hoztak létre, amelyik a helyi ÁVH néhány közismert hóhérát a legkegyetlenebbek közül annak rendje és módja szerint halálra is ítélte. Az ítéleteket egy közeli kőbányában rapid módon végre is hajtották. Az ítéletet és a kivégzést is jegyzőkönyvekbe foglalták, melyeken ott díszelgett L. apjának az aláírása 1. Az oroszok közeledéséről és a fegyveres ellenállás elbukásáról a budapesti pártközpont értesítette L. apját és teherautót küldtek érte, amellyel – a városban tanuló öccsével együtt – Ausztriába menekült. Itt viszonylag rövid időt töltött és innen Ausztráliába emigrált. Hogy ezt milyen jól tette azt mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy idehaza egy kirakat-perben távollétében halálra ítélték és itthon maradt társai közül többeket ki is végeztek. Ausztráliában élt élete végéig, L. soha többet nem láthatta.