Szabad Piac Alapítvány: Hiány van a piacpárti megoldásokból

2013. február 20. 15:43

A piacpárti értékek terjesztésére jött létre a Szabad Piac Alapítvány, amely az oktatás és a nyilvánosság eszközeivel kíván piacot teremteni a kapitalista gondolkodásmódnak Magyarországon. A Mandiner az alapítvány igazgatójával és alapítójával, Kész Zoltánnal és Somogyi Zoltánnal beszélgetett a kormány és az ellenzék államközpontú szemléletéről, a szólásszabadságról és a közösség problémáinak piaci megoldásairól.

Mi a Szabad Piac Alapítvány küldetése? Milyen alapüzenetet szeretnének megfogalmazni a társadalomnak?

Kész Zoltán: Olyan piacpárti megoldásokat kívánunk nyújtani, amelyekből ma Magyarországon hiány van. Nem képviselünk pártpolitikát, szigorúan a piacpártiság mentén definiáljuk önmagunkat. Együtt szeretnénk működni a civil társadalom számos szereplőjével, és szívesen látunk jobb- és baloldalról is bárkit, aki hozzánk hasonlóan gondolkozik.

A célközönséget tekintve a Szabad Piac alapítvány inkább egy értelmiségi projekt, vagy szélesebb csoportokat is az üzenetek címzettjének tekintenek?

Somogyi Zoltán: A szabad piac hívei a modern társadalmakban - azok, akik számára ez az érték a legfontosabb és ebből vezetnek le nagyon sok más értéket - csak néhány százalékot képviselnek. Ennek sokszor az is az oka, hogy szabad, piaci körülmények között élnek. Azt gondoljuk, a magyar nemzet felé annyi feladatunk van, hogy mi is népszerűsítsük a szabad piac eszméjét, amiben sokan hisznek a világban és ami sok sikert és gazdagságot teremtett már. Azt tudjuk vállalni, hogy a számunkra hozzáférhető erőforrásokat jól használjuk és jól osztjuk tovább ilyen célok és értékek érdekében.

Népnevelő a célzat?

Kész: Deklarált szándékunk, hogy oktatási anyagokkal lássuk el a fiatalabb korosztályt, és olyan információkhoz juthassanak, amelyhez eddig nem fértek hozzá. Már két könyvet is sikerült kiadnunk az alapítvánnyal - az egyik Bastiat A törvény című munkája, a másik pedig az erkölcsös kapitalizmus, ami most készült el, a jövő héten kezdjük forgalmazni. Iskolai előadásokat tartunk, és próbáljuk a nyugaton már elterjedt értékeket népszerűsíteni.

Somogyi: A népnevelés persze nem a legjobb kifejezés. Senkinek nem lehet célja, hogy az egész népet úgymond tüzelje, vagy valamilyen értékvilágot ráöntsön a közösségre. Partnereket kell keresni a közösségben. Azt gondoljuk, hogy az általunk képviselt értékek jobban szolgálják a szabadságot, az emberi méltóságot, az élethez szükséges örömet.

Mekkora közösséget fog össze az alapítvány?

Somogyi: Van egy hétfőnként összejáró közösség, amelyben újságírók, közgazdászok, nagyon sokféle ember van jelen. Vannak persze Kész Zoltán révén nemzetközi kapcsolatok is, jó viszont ápolunk egyes amerikai szervezetekkel. Ennek köszönhető például a Milton Friedman ösztöndíj létrejötte is, amelyet most indítunk útjára.

Kész: Az Atlas Economic Research Foundationról van szó, amely az egyik legnagyobb USA-beli szabadpiaci think tank. Az elmúlt két évben elsősorban rajtuk keresztül építettem azt a hálózatot, amely segít a magyarországi projektek beindításában.

Van együttműködés a szabadpiaci értékeket valló, ám kulturális háttért tekintve eltérő magyar kezdeményezésekkel?

Somogyi és Kész: Mint például?

A II. János Pál Gazdaságetikai Intézetre gondoltam.

Somogyi: Nincs, de nyitottak vagyunk.

Mi történik ma Magyarországon, a magyar gazdaságpolitikában?

Kész: Nagyon röviden ezt nem lehet összefoglalni.

Somogyi: Magyarországon ma bezárkózás, centralizáció és államosítás zajlik. Erre egyébként az ellenzék sem azt válaszolja, amelyre ilyenkor egy szabadpiaci szavazó vágyhat. Klasszikusan a bezárkózás, az Európától való elzárkózás jellemző a kormányra: Kelet felé tekint és olyan irányokat keres, ahol nem fontos az átlátható gazdaságpolitika, az áttekinthető kormányzati politika. A jelenlegi megoldások központi választ kívánnak adni, és kiiktatják a helyi tapasztalatokat. Ez kudarcot teremt.

Kész: A baloldali gazdaságpolitikára sajnos az ellenzékből is baloldali válaszok érkeznek. A mi értékeinket jelenleg senki nem képviseli.

Somogyi: Szocialista megoldásokra születnek szocialista válaszok.

Ez szocializmus vagy korporatizmus?

Kész: Korporatizmus is mindenképpen.

Somogyi: Azért nevezzük szocialistának, mert hisz az állami szerepvállalásban; és ebben nem a szabályozó-kontrolláló oldalt, hanem a közvetlen gazdasági szerepvállalást támogatja. Erre az ellenzék válasza is hasonló.

Van alternatív víziójuk erre az államközpontú politikára? Milyen Magyarországot szeretnének?

Somogyi: Mi alapjáraton sem pártpolitikát szeretnénk csinálni. Nagyon fontos, hogy ez az alapítvány, kifejezetten távol tartja magát pártpolitikai válaszok megfogalmazásától. Itt még nem tartunk. Az értékeinket egymás között, olykor egymás ellenében is tisztáznunk kell. A víziónak belül kell megszületnie. Az érzi jól magát, aki belső vízióval rendelkezik a világról, és közben mások véleményét is fontolóra veszi. Belül, a lelkünkben jól kell éreznünk magunkat; és én úgy gondolom: azzal, hogy ezt csináljuk, egy kicsit jobban érezzük magunkat. Amit hirdetünk, az értéket képvisel.

Ki a felelős azért, hogy ma Magyarországon nem tartozik az erős értékek közé a szubszidiaritás, az öngondoskodás és a vállalkozás? A féltudású értelmiség, az ismerethiányos társadalom, a politikai elit hibája vagy egy elhibázott intézményrendszer okozata?

Kész: Sokkal összetettebb ez az egész. Azt gondolom, hogy az elmúlt két-három nemzedék szocializációja eleve a nagy állami szerepvállalás mantrájával zajlott le. A megoldás az, hogy majd az állam megoldja a problémákat. Ez az attitűd sajnos az utóbbi 22 évben sem változott. Ezt a tudatot erősítik a különféle pártok politikusai is.

Somogyi: Ennek az országnak demokratikus hagyományai sincsenek nagyon, és a szabadság hagyományai még annál is kisebbek. Jobban állunk persze Oroszországnál. Nálunk volt valamiféle parlamentáris kultúra, ami nem összetévesztendő a szabadság kultúrájával, még ha sokban összefüggnek egymással. A magam részéről hiszek a konzervatív szemléletben, amely keresi az értékeket, amelyre lehet építeni. A konzervatív szemlélet ugyanis nem csak a jóhoz vezet el minket, hanem annak okát is elmagyarázza, ha valami nem működik. A szabadság ideájának markáns jelenlétét például alig fogjuk megtalálni a történelmi hagyományaink között, mert akik ezt képviselték, folyamatosan elbuktak. Ezért minden mai politikus nagyon csínján bánik azzal, hogy az egyéni szabadságot hirdesse. Hogy erről ki tehet? Mindenki tehet saját magáról. Az a politikus pedig, amelyik a kényelmi szempontok miatt azt hirdeti, ami a nemzete tagjai számára nem jó, felelős a cselekedetéért.

Mi a véleményük az eklektikus kormányzati gazdaságpolitika jobboldali elemeiről? Hogyan értékelik az egykulcsos szja-t, az adósságcsökkentési törekvéseket, és a adminisztrációcsökkentést?

Kész: Nagyon jó ötletnek tartom az egykulcsos adót, ám nem abban a formában, ahogyan jelenleg Magyarországon működik. Az egykulcsos adó mellett rengeteg olyan más teher van a vállalkozások vállain, ami miatt az egykulcsos mégsem egykulcsos lesz. Ami az adminisztrációcsökkentést illeti: úgy gondolom, hogy nem történt meg a beígért adminisztrációcsökkentés. A parlament mérete csökkent ugyan, ám emellett olyan intézkedéseket hoztak, amelyek növelték az adminisztrációt. Ilyen például a járásrendszer létrehozása is.

És mi a helyzet a vállalkozások adminisztrációs terheinek csökkentésével? A kormányprogram 500 milliárd forintos könnyítést ígért a kkv-knak.

Somogyi: A jelenlegi hivatalos politika nem egyként kezeli a vállalkozásokat, ez fontos. A mai gazdaságpolitika arról szól, hogy azokat a vállalkozásokat terheli, amelynek eszközei nem vihetők ki az országból. Velük szemben nagyon keményen lép fel, ez van például az energia- és pénzügyi szektorban. Azon szektorok cégeivel barátságos a kormány, amelyek gyorsan el tudják hagyni az országot. Az alapvető kérdés mégis az, hogy helyes-e a harc bármilyen típusú befektetővel szemben, megkülönböztethetünk-e hazai befektetőt külföldi befektetőtől. Az én állításom szerint nem. A legfontosabb kérdés a bizalom. Ha valaki a gazdaságunkba bizalmat fektet, az jó az országnak és a nemzetnek. Erős nemzetet erős gazdaság teremt. Így születnek meg a demokráciát stabilizáló vállalkozások. A kérdés az, hogy ezt megteremtette-e a kormány? Szerintem nem.

Kész: A kormány nem tekintető vállalkozásbarátnak, hiszen az úgynevezett haveri kapitalizmust favorizálja. A vállalkozó viselkedése is átalakul ebben a rendszerben, hiszen a cél nem a verseny lesz, hanem a kapcsolatok érvényesítése, ezen keresztül pedig az állami források megszerzése. Ez a mai magyar valóság. Olyan torz verseny jön létre itt, ami már nem is nevezhető versenynek. A mai vállalkozó sajnos a pályázatokon szocializálódik, és elfelejti, hogy miről szól a szabad piac.

Somogyi: Az EU-s fejlesztési pénzek miatt a mai vállalkozó nem versenyezni kíván, hanem különböző pályázati forrásokra akar szert tenni. A vállalkozó a pályázati feltételekre figyel, nem a fogyasztók igényeire és a versenytársakra. A termék valójában a pályázat lesz.

Az előbb már beszéltünk az államosításokról. Egyetértenek-e azzal, hogy a jelenlegi folyamatok felszámolják a rendszerváltás alkuit? Lehetséges-e, hogy az államosításokat később piacosítás és új privatizáció követi?

Somogyi: Az energiaszektor kapcsán a kormány narratívája az, hogy már éppen eleget kerestek, most vonuljanak ki a piacról. Ez nagy konszerneket érint, ezért nyilvánvalóan végiggondolták a történet nemzetközi politikai jelentőségét is. A kérdés az, hogy ezt át tudják-e vinni, mivel a pécsi vízmű esetében például nem volt egyszerű folyamat. Nekem ehhez eredendően más hozzáállásom lenne, de elfogadom: így viselkedik a kormány. Ez még nem olyan óriási kár. Ha korrekt módon veszi át a cégeket, akkor nem történt a végén más, mint két üzleti szereplő (egy magáncég és az állam) alkut kötött egymással. A kérdés az, hogy békés lesz-e az alku, illetve az államosított időszakban milyen fejlesztések lesznek, vagy maradnak el, amely esetleg rontja a szolgáltatások színvonalát. Kérdés az is, hogy az esetleges későbbi, új privatizáció során a mutyista üzletfeleknek adja tovább az állam a megszerzett közműcégeket, vagy például tőzsdére viszi őket, ami nagyon nem ugyanaz. Ennek a történetnek tehát lehet jó kifutása, amelyet a kormány néhány konfliktus árán bevállalt. Lehet szó viszont a demokrácia ellen ható, az oligarchikus szisztémát támogató hatásokról is. Nem tudjuk most még, mi fog történni.

A Szabad Piac Alapítvány nemrégiben írt egy nyílt levelet Bayer Zsolt januári publicisztikájával kapcsolatban az Európai Néppártnak, melyben felteszik a kérdést: „Milyen határig tűri az Európai Néppárt a náci gyűlöletbeszédet tagszervezetei között?” Szabad-e korlátozni a szólásszabadságot, kell-e büntetni a gyűlöletbeszédet a szabad piac hívei szerint?

Kész: A szólásszabadságot illetően kell, hogy legyen valamiféle korlátozó szerepe az államnak. Én annak a híve vagyok, hogy akkor kell megálljt parancsolni az úgynevezett szólásszabadságnak, ha az valakinek az életét, testi épségét fenyegeti. Mi kérdést intéztünk a Fidesz testvérpártjaihoz, hogy mit szólnak az ötös számú párttagkönyv birtokosának megnyilvánulásainak. Angela Merkel helyett Deutsch Tamás válaszolt, és csak sértegetést kaptunk válaszul. A Szabad Piac alapítvány mellesleg nagyon fontos kampányt kezdett a szélsőségek és a rasszizmus elleni magyarországi harc érdekében.

Somogyi: Nem érheti retorzió a szabad véleménynyilvánítót akkor, ha olyat beszél, ami másoknak nem tetszik. Az a kérdés, hogy mit korlátozunk. Minden civilizált országban létezik olyan, hogy becsületsértés, ezt pedig a szájunkkal követjük el. A vélemény kinyilvánítása ebből a szempontból korlátozott. Semmilyen módon nem hiszek abban, hogy bizonyos szavakat vagy kifejezéseket hatékonyan be lehetne tiltani. Ez csak megpróbálja elrejteni előlünk az ördögöt, hogy nehezebben ismerjük fel. Ráadásul, nem túl sok eredménnyel. Ha betiltják azt, hogy A, akkor azt fogja mondani: B. Mi pedig tudni fogjuk mindkét esetben, hogy az A betűre gondolt. Nem ez a pálya tehát, hanem az, hogy az emberek szabadon beszélnek, mi pedig az értékeinkkel viszonyulunk hozzájuk. A Szabad Piac Alapítvány feltette a kérdést: az önmagát az egyéni szabadság és felelősség hagyományán meghatározó európai jobboldali pártközösség mit szól a szerző ezen mondataihoz?

Ha a Fidesz-tag Bayer Zsolt vállalhatatlanul nyilvánul meg, azzal a Fidesz és az Európai néppárt válik vállalhatatlanná?

Somogyi: Azt hiszem, hogy ez ennél egy kicsit bonyolultabb kérdés. Ahogy látom az európai politikát, magukra is alig képesek figyelni, nemhogy egymásra. Azért, ha egy közös pártcsaládként határozzák meg magukat; akkor rá lehet kérdezni, hogy mi van akkor, amikor pártcsaládon belül valaki ilyen mondatokat ír le. Főleg, ha Bayer szellemi világítótoronynak számít a magyar jobboldalon. A magam részéről nem tekintem a Fideszt antiszemita vagy rasszista pártnak, ez nagyon fontos. Erre nem adtak okot. A párt ugyanakkor megengedi saját politikai közösségében, hogy akár nagyon fontos szereplők is ilyen dolgokat mondhassanak. Ez már azonban nem jó irány. A bayeri kijelentések a regisztráció alkotmánybírósági érvénytelenítésekor születtek. A regisztrációt elbukta a Fidesz, nagyon súlyos pofon volt. Erre jött a Fidesz „bajra nagyobb botrányt” elvén alapuló megoldása, azaz bevetették Bayer Zsoltot. Így már nem a regisztrációról beszélt senki, hanem erről a botrányról, ami a Fidesznek hasznos volt. A Bayer-cikk célpontja ugyanis az a cigányság volt, akiknek a mérések szerint – finoman szólva – nincs nagy szimpátiatábora Magyarországon.

Ha már a szociális és etnikai konfliktusokról beszélünk, a kapitalista gondolkodásmód képviselőiként milyen megoldási utakat látnak ezekre? Mit gondolnak az állam, illetve a civilek felelősségének?

Somogyi: Rasszizmust mindig az állam teremt. És szegénységet is, a saját eszközeivel. Persze az állam felelőssége az is, hogy mennyire próbálja meg elfojtani a káros folyamatokat. A svábokat nem az emberek telepítették ki, hanem törvények. Ugyanez a helyzet a zsidótörvényekkel. A törvényeket politikusok hozzák, az ő felelősségükről van szó.

E törvények létező társadalmi jelenségekre játszanak rá vagy azok teremtenek új attitűdöket, normákat?

Somogyi: Lehetett a '20-as évek legelején numerus clausus-törvényt hozni, az évtized vége felé pedig ugyanazt eltörölni? Akkor most mi van? A rasszizmushoz hasonlóan a halálbüntetés iránti vágy is nagyon mélyen van a társadalomban, mégsem terjesztik elő a politikusok, mert konszenzus van ezzel szemben. A politikus felelőssége, hogy miből lesz téma és miből nem. A politika gerjeszti a rasszizmust. Persze, eltüntetni nem lehet. A kérdés az, hogy amikor előjön, akkor a demokratikus erők együttesen utasítják-e el az efféle viselkedést vagy sem. Ha együttesen teszik, akkor normán kívül marad, és ciki dolog rasszistának lenni.

És ha külön-külön, de minden erő elutasítja azt?

Somogyi: Ez sem történt meg az elvárható szinten. Eleve sokkal nehezebb ebben a témában bárkit pozitív érzelmekkel utcára vinni. Emlékeznünk kell, hogy itt nemrég azért öltek meg embereket, mert cigányok voltak. Személyesen egyébként semmi probléma nem volt velük, a gyilkosok nem is ismerték őket. Nem emlékezik meg erről a drámáról rendszeresen egyik politikai oldal sem. Pedig nagyon kellene, hogy ilyen ne fordulhasson elő újra.

Rendszerszinten hogyan viszonyul a szabadpiaci kapitalizmus a mélyszegénységhez?

Kész: Ha megnézzük a történelem elmúlt háromszáz évét: a kapitalizmus éppen választ adott a szegénységre. Nagy hagyományunk van abban, hogy a kapitalizmust szitokszónak tekintjük, pedig az éppen választ ad az ehhez hasonló kérdésekre.

És milyen megoldásokkal tennék lehetővé a piaci intézmények létrejöttét szegény és elzárt közösségekben?

Somogyi: Az ajánlat: piac, nyitottság, befektetés-pártiság és bizalomépítés. A másik verzió az lenne, amit mi elutasítunk, mások azonban elhitetik a választókkal: képesek egyenlőséget teremteni. Ez nem lehetséges, csak egyetlen eszközzel: ha elmélyítik a szegénységet. A piacot erősíteni kell, az államot pedig mindinkább távol tartani a gazdasági szerepvállalástól és a polgárok mindennapi életétől. Három-öt fontos területen kell állami megoldás, a többi a polgárok dolga.

És hogyan lehet megteremteni a közbiztonságot a mélyszegénységi bűnözés által sújtott térségekben? A rendőrséget nem lehet privatizálni, ugye?

Kész: Miért ne? Szerintem akár még az úthálózat privatizációjáról is szó lehet.

Somogyi: A közbiztonságot mindenesetre garantálni kell. És e téren is el lehet gondolkozni a magánmegoldások lehetőségein. Miért lenne jobb egy központi, állami rendőrség a kontrollált, viszont outsourcingolt rendfenntartó intézményeknél? Ez persze távol áll az európai megoldásoktól, ezért őszintén szólva, konzervatívként ritkán gondolkozom rajta, vannak ennél könnyebben és gyorsabban megvalósíthatóbb álmok is.

A piacpárti megoldások szokásos ellenérvei ilyen szolgáltatásoknál a pozitív externáliák és a potyautas-jelenség. A közbiztonságból az esetleg azért nem fizető szomszéd is részesül.

Somogyi: Viszont ezeket a szolgáltatásokat az állam megrendelheti magánvállalkozásokról. Meg kell versenyeztetni a szolgáltatásokat, tendereket kell kiírni. Ez fenntartja a magánosítás lehetőségét.

Ez még mindig közpénzen működne.

Somogyi: Az én fejemben természetesen létezik adó, amit befizetünk olyan szolgáltatásokért, amelyek megszervezését az államtól várjuk. A működtetés viszont már megtörténhet magánvállalatokon keresztül. Mondok egy, a rendőrségnél kevésbé bizarrabb példát: miért ne lehetne magánjellegű tűzoltó-szolgáltatás, amelyet a helyi önkormányzatok megpályáztatnak? Furcsán hangzik valószínűleg, pedig nem bonyolultabb helyzet, mint Budapesten jó néhány buszjárat: kék színűek, BKK a felirat rajtuk, mégis magánszolgáltatók üzemeltetik.

Mit gondolnak az IMF-hitelfelvételről? Szükséges lett volna, vagy jobb volt kimaradni belőle? A régió egyik legismertebb libertárius közgazdásza, Leszek Balcerowicz például kifejezetten ellenzi a nemzetközi szervezetektől való kölcsönfelvételt.

Kész: Nem szeretnék semmilyen IMF-hitelfelvételt, mivel nem vagyok annak a híve, hogy bármilyen befolyásoltság alá kerüljön az ország. Ez ilyen egyszerű. Balcerowicz nézeteivel egyébként legtöbbször egyetértek. Ő teremtette meg Lengyelország gazdasági alapjait.

A világválság óta globális szinten megerősödött a kapitalizmus kritikája, az újbaloldali mozgalom. Mi a szabad piac híveinek válasza erre?

Somogyi: Talán attól érezhető ilyen tendencia, hogy a baloldali gondolatok a jobboldalra is hatással voltak. Ahol a baloldallal kompromisszumot lehet kötni, az emberi méltóság kérdése. Ennek nemcsak az antirasszizmus a része, hanem az is hogy senki ne haljon éhen. Ez koalíciós pont minden demokratával. A piacon tönkrement intézményeket menteni kívánó megoldások viszont elnyújtják a válságot. A szabadpiaci válaszok ezzel szemben rövidtávon talán megnehezítik a helyzetet, ám egy országot hamarabb kivezetnek a gazdasági depresszióból, mint a szocialista típusú megoldások.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/48475