Új időszámítás a kulturális államtitkárságon 2.0

„Január folyamán több interjúban is hangsúlyoztam, hogy a kormányzás csapatmunka, amelynek megvan a maga hierarchiája, szabályrendszere. Ahogy egy államtitkárnak képesnek kell lennie fontos szakmai és személyi döntések meghozatalára, úgy egy miniszternek is elvitathatatlan joga, hogy eldöntse, kivel kíván államtitkárként együtt dolgozni. S ha már Balog Zoltán úgy döntött, hogy a köztünk meglevő habitusbeli különbségek miatt levált, és Halász Jánosra bízza a terület irányítását, ezt nekem méltósággal kell elfogadnom – aki annak reményében olvassa ezeket a sorokat, hogy kommentálom a miniszter döntését, azt ki kell ábrándítanom.

Ehelyett két dolgot szeretnék rögzíteni. Először is el kell oszlatnom egy félreértést, amely az elmúlt napok sajtóhíreiből rendre visszaköszönt, és amely szerint úgymond nem tudtam azonosulni a kormányzat kultúrpolitikájával. Ez természetesen nem igaz, hiszen kulturális államtitkárként javarészt magam határoztam meg a kormány kultúrpolitikáját. Hogy jól vagy rosszul, azt nem nekem kell megítélnem. Mindezt megteszi majd, aki arra hivatott: a szélesebb közvélemény. Innentől pedig a hivatalos kormányzati kultúrpolitikát más fogja képviselni, akinek ezúton is jó munkát kívánok.

Másodszor: míg ezúttal még inkább jogosnak tűnik az a kijelentés, hogy új időszámítás kezdődik a kulturális államtitkárságon, a saját órámat nem kell átállítanom. Ugyanis nem címekért, stallumokért vállaltam politikai szerepet, hanem azért, hogy a kulturális szférát képviseljem a politika világában: ezt csináltam korábban a Fiatal Írók Szövetsége elnökeként, az Írószövetség titkáraként, majd később parlamenti bizottsági elnökként, államtitkárként és most ismét parlamenti képviselőként. Ebben a tekintetben semmi sem változott. Akik eddig bíztak bennem, azok továbbra is számíthatnak rám. Amit kultúrpolitikusként fontosnak tartok, azt továbbra is képviselni fogom.”