A szocialista szavazó nem fogja bevallani, hogy MSZP-s (DK-es, E14-es, stb.), vagy csak a legritkább esetben. Tudja, mennyire utálja őket a nép - még ha hajlamos is felejteni.
Az MSZP-szavazó azt fogja füllenteni, hogy ő valójában jobboldali. Sőt: jobboldali konzervatív.
Azt fogja füllenteni, hogy ő keresztény.
Azt fogja füllenteni, hogy sőt: csak ő igazán jobboldali és keresztény, kvázi elvitatja mástól a jobboldaliság-kereszténység jogát.
Visszamutogat: a Fideszt bolsevikozza, kommunistázza, rákosizza, kádározza, amíg csak lehet. Felhozza a III/III-as ügynököket, MSZMP-tagokat, KISZ-titkárokat.
Zsidózza, cigányozza a Fideszt, orsósozik, olsteinozgat, deutschozik, fónagyozik.
Az MSZP-t nagyon-nagyon óvatosan védi: azt fogja hazudni, hogy ő is gyűlöli az MSZP-t, DE ezeknél még az MSZP is jobb volt: jogok, pénz, szakértelem, stb. Szóval, hogy most már azért visszasírja kicsit őket.
Azt fogja füllenteni, hogy ő a Fideszre szavazott, mert változást akart, DE már megbánta.
Ha csak a gyanúja felmerül, hogy fideszes kommentelőt lát, azonnal, csordában vetődik rá. Gyalázza, cáfolja, személyeskedik, minősítget, trágárkodik.
Hogyan alakította át a digitális világ a politikát és a kampányokat? Milyen technikákkal lehet meggyőzni ma a választókat, és mit szólnak mindehhez a fiatalok?
Egy azonban biztos: aki a Tisza, illetve a ballib mainstream kapcsán a szeretet meg a párbeszéd szavakkal jön nekem, a gyülöletkeltést a jobboldal nyakába varrva, azt bizony hangosan kiröhögöm.
Ma Magyarországon az egymással szemben álló politikai táborok a nap huszonnégy órájában vádolják a másikat azzal, hogy az érdekből, pénzért hazudik. Győrffy Ákos írása.