Önmagam revíziója

Való igaz, ideje megkövetnem - még ha utóbb is - mindenkit a sietség okozta pontatlanságomért, amely valóban alkalmas rá - miként Balavány György írta -, hogy növelje a gyűlölködés kultúráját. Az inkriminált mondatnak ugyanis így kellett volna szólnia:

„A rasszizmus ELTŰRÉSE az az ár, amit mindenkinek meg kell fizetnie, aki csatlakozni akar a mai magyar politikai jobboldalhoz.”

Ha a hiányzó szót hozzáteszem, körültekintőbben fogalmazok, akkor kiderülhetett volna, hogy a Fidesz Bayer körüli pávatáncára gondolok, továbbá  nem Schmidt Máriát rasszistázom, hanem őt is pávatáncosnak gondolom. Hiszen ő - Gömbös rehabilitálója -- találta fel és valósította meg a Terror Házában is azt a rasszizmus-mentegető, történelemhamisító koncepciót, amely Magyarország függetlenségének elvesztését 1944-re datálva felmenti az akkori kormányokat a Holocaust előkészítésének, a zsidóság jogfosztásának bűnrészessége alól. Ez a koncepciója, amely immár az Alaptörvénybe is utat talált. S ma már a rasszizmus-megtűrő pávatáncosoknak elegendő bedobniuk a kulcsszót - „1944 után nem védtük meg a zsidókat” -, hogy eleget tegyenek a Jobbik-közönséget csábítgató vonalnak. Bizony - Balavány olvasata itt hibás - ezt a táncot járta Schmidt Mária Bécsben is, ahogyan mindig, mióta az Orbán-rezsim házi történésze lett.

Megkövetek tehát mindenkit, aki úgy értette, hogy a jobboldali ember, mint olyan, mind rasszista. Természetesen épp azt a feltevést kockáztattam meg, hogy nem az, de a pártfegyelem nem engedi meg neki, hogy hangosan, egyértelműen a pokolba küldje ezt az új magyar mételyt, amely a FIDESZ radikális manővereinek, „egy a zászló” politikájának túszaként tartja fogva a nem-rasszista jobboldaliakat.

Schmidt Mária ennek a problémának csak a része, és nem a megoldásé. Ezt kellett volna írnom.

Ara-Kovács Attila