Már nem tudok nevetgélni

„És akkor mit szólsz ahhoz, amiben most élünk?

Azt, hogy már ezen sem tudok nevetgélni. Tudod, az én pályám, ez az elmúlt negyvenöt év a látszat ellenére nem volt végig habos torta. És reméltem, hogy így a vége felé majd az lesz. Mert elképzelni sem bírtam, hogy még egyszer előfordulhat ebben a világban, amiről én csak olvastam annak idején. Hogy a Kossuth téren egy fölemelő tüntetésen állnak az emberek, mert valaki tűrhetetlen módon elzsidózta magát a parlamentben, és mennek a szép beszédek, noha az egyik szónok szavahihetőségében kételkedem kissé - de nem ez most a lényeg, hanem az, hogy onnan negyven méterre épül az 1944-es Kossuth tér, épül a Horthy-rendszer. Eszembe jut, hogy ki dől ennek be ma. És látom, hogy vannak bizony. Nem lehet komolyan venni, ami itt folyik, pontosabban nem lehet humorizálni és nevetgélni rajta.”