„A kötelező oktatás korhatárának leszállítása, a felsőoktatás szétverése, egy klerikál-kádárista oktatási államtitkár ámokfuttatása csupán egyetlen célt szolgál: befogadókat, lelkes közönséget teremt Kerényi Imre könyvtárának és Dörner György színházának. Először tehát a tehetségtelenség intézményrendszere épül ki, majd az oktatási intézmények ontani kezdik a széksorokat megtöltő bunkókat.
A »Nyírő József vagy Radnóti Miklós?« kérdésre a kormány határozott válasza az, hogy eddig Radnóti volt, de most jön Nyírő József, vége a tehetségtelenek hét szűk esztendejének, így van ez rendjén: két ciklus kultúra, két ciklus nemzeti kultúra, ahol a nyilvánvaló fosztóképző a »nemzeti«. És mielőtt félreértenék az erre szakosodottak: nem a nemzettel van baj, még csak annak kultúrájával sem, mert bizony minden, ami kultúra ebben az országban, az lényegénél fogva nemzeti kultúra, Parti Nagy, Esterházy, Dj. Palotai, Muzsikás együttes, Vágtázó Halottkémek, Tankcsapda, Alföldi Róbert, ami meg nem az, az attól sem lesz kultúra, hogy Orbán Viktor személyesen nevezi ki.
Azt persze el lehet érni ezzel az oktatás- és kultúrpolitikával, hogy felnő egy rossz ízlésű nemzedék, amelyik örömmel fogadja, ha megjönnek a fehérvári huszárok, vágyik egy nő után, esetleg kettő után, beugrik a nagybőgőbe és édes Erdély, ott van, de ez számottevő változást nem okoz, mert mindig többen voltak azok, akik vonzódtak a szarhoz, mint azok, akik nem.
Még szerencse, hogy most már a kormány is támogatja őket.”