Hermész
Régóta kísért a gondolat, hogy egyre kevesebb olyan embert látok, aki valamilyen. Aki határozott karakterrel bír.
Nyugaton, saját kódrendszerükkel, sokszor nem értik, hogy mi történik Magyarországon, és már ez is bőven elegendő, hogy aggodalmat, félelmet keltsen bennük.
„Nyugaton, saját kódrendszerükkel, sokszor nem értik, hogy mi történik Magyarországon, és már ez is bőven elegendő, hogy aggodalmat, félelmet keltsen bennük. Tehát a magyar kormánynak meg kell tanulnia brüsszeliül, amerikaiul, ha úgy tetszik, újbeszélül.
Soros EU-elnökségünk elején az Erős Európa jelszavát hirdettük meg. A magyar kormány felismerte, hogy Németország – az EU vezető hatalma – egy erős Európa mellett tette le a voksát, az EU megmentése, összetartása, sőt megerősítése mellett döntött. Majd egy hónappal az elnökségünk után a miniszterelnök már arról beszélt Tusványoson, hogy az EU-nak befellegzett, erről a bandáról már csak múlt időben érdemes beszélni. Az EU-övezet jövőjét nem tudjuk megjövendölni, de elég csúnya disszonancia van ebben az attitűd-váltásban. Innen, a partvonalról nem látom át a mögöttes okokat, csak okoskodni tudok. Úgy okoskodom, hogy a médiatörvény időzítése nagyon elhibázott volt. Miért kell egy ilyen kiélezett helyzetben vállalni a konfrontációt? (Talán ezúton kellett »szabadságharcos« ürügy, casus belli? Vagy erőpróbáról, esetleg szerencsétlen egybeesésről volt szó?) Németország különösen ki van élezve arra, hogy elhatárolódhasson, meg-szabadulhasson sötét múltjától, és elsőként repül olyan ügyekre, amikor a demokrácia csorbát szenvedhet egy kormány intézkedései okán.
Szerintem az olyan »szent teheneket« tiszteletben kell tartani, mint a tolerancia, az esélyegyenlőség, a szabadság, a szubszidiaritás, az innováció, a fenntarthatóság, a progresszivitás vagy a zöldenergia. A magyar ember gyomra jóllehet nehezen veszi be az ilyen kifejezéseket és tartalmakat, épp ezért nem is kell dicsérni ezeket, de fölösleges nyíltan megsérteni őket. Legyen meg a látszata annak, hogy a kormány számára igenis fontosak ezek az értékek, már annyi is elég, ha itthon nem üresítjük ki ezeket a fogalmakat, kifelé pedig szimbolikus gesztusokat teszünk ezek irányába. (Mennyit hozott Orbán Viktor Steiner Pálnak tett parlamenti gesztusa, vagy a legutóbbi hírekben, a világ közvéleménye által is pozitívan elkönyvelt Gyurta Dániel sportszerűsége, embersége?”