A Colosseum méretű kettős mérce

Mint ismeretes, a holokauszt emléknapján többek között a magyarországi szélsőjobb ellen tiltakoznak Rómában. A helyi zsidó közösség kezdeményezésére a Colosseum világítását lekapcsolják vasárnap. Az olasz főváros főpolgármestere azt mondta: Róma és a Római Zsidó Közösség így ítéli el jelképesen az antiszemita és idegengyűlölő ideológiákat, explicite megemlítve a magyarországi szélsőjobboldali pártokat. Nos, az alapvető, hogy az emberek felemeljék a szavukat bármilyen irányultságú gyűlöletkeltő szólamok ellen, bármilyen országban, különösen egy olyan napon, amikor a huszadik század egyik legnagyobb tragédiájára emlékezik a világ. Ez a Colosseum-lámpaoltás magyarországi politikai erőkkel való összekapcsolása a római polgármester által-történet viszont több sebből vérzik – sőt, igazából mindenhonnan vérzik, ahonnan csak lehet.

Nem tudom, hogy az állandó kettős mércézést vagy a kettős mércézésre reakcióként előkerülő perszeamerikábanverikanégereket reagálásokat unom-e jobban. Ha van mire rámutatni nemzetközi viszonylatban, mutassunk rá – amellett, hogy először a saját házunk meg hazánk táján söprögessünk, persze. A söprögetésről annyit: nem feltétlenül arról vagyok ismert, hogyrendrekifogásokatkeresek a Jobbikmentegetésére.

A zsákutcás idegengyűlölet elleni fellépés minden józan polgárnak kötelessége, bármelyik országban. De ha itthon megköveteljük magunktól a szembenézést, akkor ezt Olaszországban is megtehetik az illetékesek. Képzeljük el például a hazai és a nemzetközi reakciókat az alábbi események után.

„A kelet-magyarországi Ózdon helyi fiatalok egy autóból légpuskákkal rálőttek cigányokra, akik mezőgazdasági munkát végeznek a környéken. Többen megsebesültek a lövedékektől. A cigányok válaszul több helyen gyújtogattak, kirakatokat törtek be, úttorlaszokat is emeltek, és összecsaptak a rohamrendőrökkel. Egyeseknél táblák voltak, amelyekre az volta írva: »A magyarok rasszisták«, és »Nem vagyunk állatok!«. Az összecsapásokban 67-en sérültek meg. Pénteken kétezer cigány ülősztrájkot kezdett Ózd központjában, miközben a helyi lakosok elfoglalták a városházát, és elzárták az utakat. A városban két cigányt vasrudakkal megvertek ismeretlenek. Mindketten súlyos állapotban kerültek kórházba, egyikük agysérülésekkel. Egy másik helyszínen lábon lőttek két cigányt, öt cigányt pedig szándékosan elütöttek autóval helyiek. Szombaton kilenc busszal elszállítottak a rendőrök 320 cigányt a Kazincbarcika városában lévő egyik központba, miközben jelentések szerint a kitelepítésre összegyűlt helyiek megtapsolták a cigányok távozását. Pintér Sándor, belügyminiszter azt mondta, hogy az események »a cigánybűnözéssel szembeni eddigi túl nagy tolerancia következményei«.

Nos, nyugodjunk meg, ez csak a jereváni jesolói rádió híre volt: az eset nem Magyarországon, hanem Olaszországban történt; nem Ózd és Kazincbarcika, hanem a dél-olaszországi Rosarno és Crotone volt a helyszín; és nem cigány-magyar, hanem afrikai bevándorló-olasz konfliktusról volt szó. Mondjuk ki, a legsötétebb korokat idéző tömeges botozás, tömegbe hajtás, random lövöldözés a hétköznapi fasizmus megnyilvánulásai, és Istennek hála nem tart még ekkora léptékű tömeges erőszaknál Magyarország (mert ugye etnikai színezetű lincselés és etnikai gyilkosságsorozat már történt...).

A magyar mellett tehát az olasz társadalomnak és politikai szereplőknek is van mivel szembenézniük és van mit megoldaniuk otthon, mielőtt más országok idegengyűlölő, antiszemita fajankóival kezdenének el foglalkozni. Nem olvastam arról, hogy mondjuk a budapesti Citadella fényeit lekapcsolták volna valamikor az olaszországi lincselésekkel szembeni ellenérzés kifejezésére. Miért ne történhetett volna így? Persze lehet, ha így történt volna, sokan elmondták volna itthon, hogy ne foglalkozzunk egy másik ország belügyeivel, hiszen itthon is van mit megoldani idegengyűlölet terén.

Hogy mitől vérzik még ez a Colosseum-történet? Ahogy az utóbbi napokban a Barikád és Tamás Gáspár Miklós is megírta, a most az antiszemitizmus ellen nagy lendülettel fellépő Gianni Alemanno római polgármester nem éppen liberális demokrataként kezdte pályafutását. Alemanno a fasiszta örökséget nyíltan felvállaló Olasz Szocialista Mozgalomban kezdte politikai karrierjét. majd agrárminiszter volt a Berlusconi-kormányok idején, mielőtt 2008-ban az előrehozott választásokon Róma polgármesterének választották volna. A hosszú évekig tartó „botlást” Alemanno ma már így magyarázza: a '70-es, '80-as években azt hitte, hogy a fasizmus történelmi hagyománya alapvetően pozitív, de később rájött, hogy ennek épp az ellenkezője igaz. Alemanno 2008 szeptemberében a fasizmust még „összetett jelenségnek” nevezte. A Barikáddal nem épp egy pályán focizó TGM pedig így kommentálta az ügyet: Alemanno „választási sikerét bevándorlóellenes, uszító demagógiájának köszönhette, politikai múltja sötét. Akár az elsötétített Colosseum”. Ma viszont már szegedicsanádi tempóval igyekszik 180 fokos fordulattal lemosni magáról a kínossá vált múltat.

S végül, ha már visszaértünk az ügy kiindulópontjához: a hatalmas római amfiteátrum – amelyhez századok óta zarándokolnak régi utazók és mai turistatömegek, gazdagítva az ókori birodalom mai örököseit – érdekes választásnak tűnik az akcióhoz. A Colosseum építését ugyanis a Titus császár által Rómába hurcolt több tízezer zsidó rabszolga fejezte be, a költségeket a lerombolt jeruzsálemi Templom kincseiből állva. Különös helyszín egy másik ország antiszemita barmaira való figyelemfelhíváshoz.