Két szék között a pad alatt találhatjuk magunkat

„Lapértesülések szerint az LMP tapogatózni kezdett, hogy fellelhetők-e olyan mérsékelt konzervatív szervezetek, amelyek nem kötelezték még el magukat a kormánypártok mellett, és az önök szövetségeseiként jelenhetnének meg 2014-ben. Valóban csak a jobboldalon kutakodnak?

Sajnos a baloldalon található potenciális szövetségeseinket nem tudtuk megtartani: a Milla és a Szolidaritás most Bajnaival készül pártot alapítani. Ez önkéntelenül jobboldalra löki az LMP-t. Én lennék a legboldogabb, ha nem egy üres halmaz lenne az, amit alkotmányos jobboldalnak hívunk. De nekem most úgy tűnik, hogy a politikai közszereplők közül egy személyben Sólyom László képviseli ezt az értékrendet, miközben sok százezer olyan szavazó lehet, aki legszívesebben egy ilyen pártra voksolna.

De hát nem pont az a schifferi stratégia, hogy az LMP legyen ez a párt?

Tulajdonképpen igen. Én azonban óriási kockázatnak érzem, hogy ebben a ciklusban másodszor cseréljük le a szavazótáborunkat. 2010-ben sokan úgy voksoltak a pártra, hogy igazából nem is tudták, mit képvisel. A jelenlegi szavazóinknak ez a stratégia túl jobbos, a megszólítandó, csalódott jobboldaliaknak viszont túlságosan balos. Így könnyen két szék között a pad alatt találhatjuk magunkat. Az meg már hadd legyen az én személyes problémám, hogy ezt a stratégiát nem tudom képviselni.

Mit gondol, elég ideje van még az LMP-nek, hogy a – voltaképp már meg is kezdődött – választási kampányig rendezze a sorait?

A mostani az utolsó olyan pillanat, amikor még érdemben változtatni lehet a párt működésmódján. Az LMP-vel vagy nélküle, az ellenzéki felállásnak 2013 őszére ki kell alakulnia, különben Orbán Viktor a helyén marad. Vagy az lesz, amit Majtényi László mond, hogy bárki leválthatja a kormányt, kivéve a jelenlegi ellenzéket.”