Menza lesz az is

„A büntetőjogi felelősség viszont csak az érem egyik oldala. Ami ugyanis a fenti, 2008-as találkozón történt, az a demokráciahekkelés rendszerváltás óta történt legsúlyosabb esete. Az érem másik oldalán tehát ez van. A morális felelősség. Na, ez az, amit senki sem vállal majd el. Orbán Viktor határolódjon el Bayer Zsolttól, zengi az univerzum, de itt senkinek semmi köze nem lesz az ügyhöz. Igaz, kormánytagtól indult az egész. Egy olyan kormány tagjától, amelynek 2006 őszén (egy másik hangfelvételen hallható mocsokságok után) le kellett volna mondania egy magára valamit is adó demokráciában. Nem tette. Igazságbeszéddé nemesült a hazugság, segített az egész klikk, maga Mesterházy Attila hazudozott a Duna képernyőjén arról, hogy akkori főnöke, Gyurcsány az elmúlt húsz év összes politikai hazugságáról, illúziójáról beszélt – hiába volt benne a beszédben szó szerint, hogy »végighazudtuk az elmúlt másfél-két évet«. A kormány maradt, s szerepet vállalt benne miniszterként bizonyos Bajnai Gordon. Akkor még nem volt ilyen finnyás a demokratikus értékekre, mint manapság. Mondjuk ma sem az: múlt héten tudtuk meg tőle, hogy csak ma született bárányokkal nem lehet nekifutni a választásoknak. Tiszta beszéd. A saját kormányába mondjuk Szilvásyt már nem tette be (jó pont), de a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő főigazgatói posztját azért átengedte neki ő is, hadd vigasztalódjon.

A Bajnai vezette E14 máskor azért mégiscsak rendkívül érzékeny a demokráciára. Van egy másik, friss hangfelvétel-ügy is, ott például feljelentést tesznek, van véleményük. Kiskunfélegyházán ugyanis állítólag a Fidesznek láncszavaztattak 2010-ben. Azaz csaltak. Ha így történt, bizony büntessék meg a csalókat keményen. Mindegy, milyen pártállású köpi le a demokráciát, ha leköpi, az nem maradhat megtorlatlanul.

A Szilvásy-Laborc-Portik történetnek viszont egészen más a súlya. Az olyan nehéz történet, hogy a gravitáció rögvest a magyar demokráciatörténet legeslegaljára húzza.”