Pápá, Mészáros?

Ismerik Eisemann Mihály régi kupléját a „Hyppolit, a lakáj”-ból? „Pá, kis aranyom, pá, nem zavarom, pá, / Csak elhagyom, pá! /… Nincs köztünk nagyjelenet, / Könny, sóhaj és egyebek…”

Miért sérülne attól a demokrácia, ha a választott vezetők egyértelmű felhatalmazást kapnának az általuk felügyelt intézmények igazgatóinak kiválasztásához?
„Miért sérülne attól a demokrácia, ha a választott vezetők egyértelmű felhatalmazást kapnának az általuk felügyelt intézmények igazgatóinak kiválasztásához? Szó sincs arról, hogy szakmai követelmények, minimumok nélkül lehetne bárkit egy közintézmény élére odaültetni. Viszont ha ezeknek a törvényben rögzített feltételeknek valaki megfelel, okos, koncepciózus, van szakmai tapasztalata és a vezetésnek benne van bizalma, akkor ne kelljen csak azért pályázatot kiírni, hogy azt megnyeressék vele. Nevezhessék ki pályázat nélkül. Ha viszont az intézmény fenntartójának nincs ilyen jelöltje, a döntés előkészítése és megkönnyítése érdekében írhasson ki pályázatot.
Gondoljunk bele, hogy a legjobban működő színházak, múzeumok, könyvtárak vezetésére is időről időre pályázatot kell kiírni, holott a regnáló igazgatóval a fenntartó és a közönség is elégedett, és az illető is szívesen folytatná a megkezdett munkát. Miért kell felesleges procedúrának kitennünk egy ilyen vezetőt, mikor az intézmény tulajdonosának a képviselője eleve tudja, hogy továbbra is a jelenlegi vezetőre számít? Vagy mi lenne akkor, ha valamelyik nemzeti intézményünk élére nemzetközi szakembert szeretnénk meghívni? A jelenlegi pályáztatási rendszerben nem lehetne megoldani azt, amit sokan szívesen támogatnának.”