Betlehemezés, ostya és kántálás: így ünnepelték a karácsonyt a határon túli magyarok
Felvidék, Kárpátalja, Erdély és Vajdaság karácsonyai különleges varázst hordoznak: szokások és történetek, amik több generáción átívelve ma is élnek.
Nem eltúlzottak a követeléseink, hiszen a múlt század közepén 47 híd szolgálta a forgalmat az Ipolyon.
„A napokban eldőlt: sajnos belátható időn belül mégsem épülnek fel az Ipoly-hidak a folyó alsó folyásán. A partnerek abban győzködték egymást, hogy a következő uniós költségvetési időszakban közösen újból benyújtják a három új határátkelő, ebből két Ipoly-híd (a felvezető utakkal együtt) és egy összekötő út felépítésének pályázatát. A probléma ezzel csupán az, hogy a 2009-ben elnyert, mintegy 10 millió eurónyi uniós támogatástól, amely a leszakadó, hátrányos helyzetű Ipoly-mente térségébe vándorolt volna, végérvényesen elbúcsúzhatunk. A hidak sorsa pedig a következő uniós ciklusban igencsak bizonytalan. A szomorú végkifejlet miatt engedtessék meg nekem, hogy a beruházások beterjesztőjeként kifejezzem mélységes csalódottságomat és körvonalazzam a tanulságos történet egyes állomásait.
(...)
Tanulságképpen levonható, hogy a partnerek nem kielégítő kommunikációja mellett más tényezők is kedvezőtlenül befolyásolták az Ipoly-hidak előkészítésének folyamatát. A vezető partner, a NIF ZRt. az elmúlt három év folyamán egyoldalú módosításokat hajtott végre a tervdokumentációban, bár partnere, Nyitra megye egyáltalán nem tanúsított kellően konstruktív magatartást, minduntalan kivonta magát a dokumentáció elkészítésének társfelelőssége alól. Meg is lett az eredménye, a szlovákiai oldalon máig (lassan 4 éve) sem sikerült elérni a jogerős építkezési engedélyeket. A Nyitra Megyei Hivatal közlekedési főosztályának dolgozói sem álltak az ügy mellé oly mértékben, hogy azt sikeresen végre lehessen hajtani. Lehet, hogy ebben nemcsak szakmai szempontok játszottak közre. Hiszen a beruházások kerete tételenként a legmagasabb volt a megye eddigi 12 éves történetében, ami a közlekedési infrastruktúrát illeti. Vajon a szlovák kormányfő, aki októberben Pilisszentkereszten, majd novemberben Budapesten is hitet tett az Ipoly-hidak mellett, pártvonalon miért nem továbbította konstruktív üzenetét pártja Nyitra megyei képviselői és a megye elnöke felé, hogy álljanak a hidak ügye mellé, ne akasszák meg a kivitelezésüket, segítsék azok felépítését?
Az ügy végkifejlete, az hogy a partnerek megállapodtak a kivitelezés elhalasztásában a következő időszakra, nem jelent számunkra semmi biztosítékot. Kérdés, hogy a következő uniós költségvetési időszakban sikeres lesz-e a partnerek új pályázata. Már csak amiatt is, hogy 2014-2020 között a kohéziós politika, ezen belül a közlekedési infrastruktúra kerete az eddigiekhez képest jelentősen le fog csökkenni. Ezzel szemben az építkezés költségei évről évre felfelé kúsznak. Nem reményteljes a Nyitra megye elnökének (feltehetőleg ő lesz a megye következő elnöke is) hozzáállása, aki a szlovák és a magyar állami vízügyi hatóságokkal ellentétben kisléptékű, csak személygépkocsik forgalmát biztosító hidakban gondolkodik. Ezzel előrevetíti a megegyezés meghiúsulását a jövőben. Vajon mi a garancia arra, hogy mindkét szomszédos ország ilyen feltételek mellett a jövőben támogatni fogja az Ipoly-hidak ügyét nemcsak a most meghiúsult beruházásokat az alsó folyáson, hanem később a további öt híd felépítését a felső folyáson, amelyek tervdokumentációja elkészült? Nemcsak szavakban, hanem tettekkel is. Ez itt a kérdés. Nem eltúlzottak a követeléseink, hiszen a múlt század közepén 47 híd szolgálta a forgalmat az Ipolyon.”