„2012-13 telén a nyugdíjas jóléttel legitimizált autokrácia látszik felül kerekedni a jól képzett fiatalok munkájára alapuló demokrácia elképzelésén. A fiatal demokratákból nyugdíjas autokratákká lettek. Szembeötlő példája ennek, hogy a diáktüntetések csúcspontján, ahelyett, hogy a fortyogó egyetemisták és gimisek kedélyeit a Műegyetemre ment volna csillapítani a miniszterelnök, a Parlament puccos termében smúzolt a nyugdíjasokkal. Ez idáig minden társadalmi csoport tyúkszemére ráléptek, kivéve a nyugdíjasokét. A vállalkozók, a közalkalmazottak, az egyszerű melósok, a diákok, az adófizetők fizetik meg a nyugdíjasoknak tett udvarló gesztusokat. Egyre több újabb kisadót kell nyögni a csökkenő reálkeresetekből amiatt, hogy a nyugdíjak reálértékét növelni lehessen. Véleményem szerint a jó nyugdíjrendszer kiszámítható és az együtt sírunk együtt nevetünk-elven alapszik, nem a politikai marionett bábú szerepén. (...)
A nyugdíjasoknak tett násztánc rövid távú hatásai még kedvezőek is lehetnek a kormánynak, mert a pőre pénzosztogatással a legjobban mobilizálható és a legnagyobb választói csoportról van szó. Ámde már középtávon a politikai szemétdombra vezet ez az út. A Fidesz egy olyan politikai pályára zárta be magát, ahol az MSZP otthonosan játszik. Ígérgetni, majd választás előtt egyszeri nagyobb nyugdíjemelést más adóemelésből finanszírozni, ez régi trükk. Láttuk, hova vezetett. Mindeközben az adófizetők, és a jövő adófizetői átverve érzik magukat. Nem véletlenül áll olyan csehül az MSZP a fiataloknál, most a Fidesz is leküzdi magát arra a szintre. Nem szabad hagyni, hogy az egyesült baloldal és a Fidesz a nyugdíjasoknak tett licitversennyé degradálja a 2014-es választásokat. Az adófizetők érdekeit is képviselnünk kell, különben nem lép ki a rövidtáv vezérelt saját árnyékából a magyar politika.”