Cui prodest?

„Történt pedig, hogy Bayer Zsolt szokásos alpári modorában publicisztikát írt a legutóbbi késelés kapcsán, melyet érthető, széles körű felháborodás követett. Többek között Schiffer András részéről, aki megfogalmazott egy vállalható álláspontot, melyről ki lehet indulni a cigánykérdésben. A Magyar Narancs szájából pedig előtört a helyzetet húsz év alatt eszkaláló, kérdést elmismásoló, liberálisnak hazudott bűz. Felmerül a kérdés: cui prodest?

Schiffer András Bayer cikke kapcsán azt mondta, hogy »az LMP tisztában van azzal, hogy jó néhány magyar településen „közbiztonsági válsághelyzet van”, ráadásul ezt a rendőrség „hosszú évek óta távcsővel figyeli”. Az ország számos helyén békés, tisztességes emberek rettegnek olyan bűnözőktől, sok esetben bűnöző családoktól, akik nyíltan és büszkén áthágják az alapvető együttélési normákat. Az LMP véleménye szerint ugyanakkor a közvéleményt formáló személyeknek tartózkodniuk kell attól, hogy a társadalmi problémákat etnikai színben tüntessék fel. A rasszizmus ott kezdődik, amikor egy társadalmi konfliktusban az ellenfelek vagy az elkövetők származása érv lehet.« 

Persze feltehetjük a kérdést,

hogy miben más leírni azt, hogy „cigány”, illetve azt, hogy „olyan bűnözők, sok esetben bűnöző családok, akik nyíltan és büszkén áthágják az alapvető együttélési normákat”, egy olyan országban, ahol az utóbbi megfogalmazásban megnevezett egyének jelentős része a köztapasztalat éppenséggel cigány? Minden bogár rovar, de nem minden rovar bogár – gondolja Stirlitz. Nekem szorult már össze a gyomrom fehér ember láttán is, és azt is tudjuk, hogy nem minden cigány hord magánál rugóskést. Schiffer András tehát a korábbi hagyományokkal szemben elismeri a kétségbeejtő probléma meglétét, de nem hajlandó elismerni ennek etnikai gyökerét. Egy vállalható álláspont. Pont.

Erre válaszul előtör a szekrényből az SZDSZ glaszékesztyűs csontkeze. Mancsék szerint Schiffer kettőst beszél, ez megint ám cigányozás, csak nem úgy, hanem máshogy. Állításai légből kapottak, sztereotípiákban beszél. A cikk végére aztán ismét ott tartunk, ahol ez a szellemi kör tart nem is tudom, hány éve: cigányok márpedig nincsenek is, Schiffer pedig valójában egy náci (bár nem írták le, de hát ezt hívjuk kettős beszédnek, nem?). Az, hogy immáron sokadik alkalommal történt ilyen késelős eset, nem üti meg a Mancs ingerküszöbét. A valóságról ne beszéljünk. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan! – gondolja a Mancs szerkesztősége.

Bayer és a Mancs állásfoglalása

egyébként példaértékű: tökéletesen bemutatják azt a két szélsőséges szemléletet, melyek között a magyarországi cigánykérdés évek óta vergődik. Az egyik a valóság félremagyarázása, a másik pedig a kérdés létének tagadása. Ennek a két felfogásnak köszönhetjük, hogy most sem arról beszélünk, hogy két fiatalembert megkéseltek, hanem arról, hogy ki mit írt és mondott erről. Ez a két értelmezés vezetett továbbá oda, ahol ma tartunk: Bayer álláspontja nagyjából (bárhogy magyarázza) a Jobbik megoldása, a Mancs hozzáállása pedig az a szemlélet, mely a nevezett párt kebelére hajtotta a választókat. Mi értelme tehát előszedni ezt a nyilvánvalóan megbukott hozzáállást Kuncze Gábor fiókos szekrényéből?

Hát Schiffer András lejáratása. Sokakat idegesíthet ez az ember: nem kér az ellenzéki összeolvasztósdiból, követeli az ügynökkérdés rendezését, következetesen nyilatkozik dolgokról, normálisan próbál érvelni és vitázni. Hát ilyet nem lehet, kérem szépen. Hogy képzeli?  Még a Fidesz-székházban is rémüldöznek: egy komolyan vehető ember ellenzékben! Már készül is az alkotmánymódosítás: komolyan vehető ember nem lehet ellenzékben. Schiffer tehát szálka az ún. „demokratikus ellenzék” szemében, de nyilván lehet szó a Mancs saját, egyéni butaságáról is (nem lenne meglepő). Szubjektív elképzelésem szerint (Micsoda fogás! - gondolta Debreczeni) azonban vannak más, Schifferhez sokkal közelebb álló emberek is, akik sokat nyerhetnek a frakcióvezető lejáratásával. Az ilyesfajta politizálás azonban nem más, mint bármelyik eddigi, és a Magyarországért folytatott párbeszédet sem mozdíthatja elő.

Bayer és a Mancs állásfoglalása

egyébként példaértékű: tökéletesen bemutatják azt a két szélsőséges szemléletet, melyek között a magyarországi cigánykérdés évek óta vergődik. Az egyik a valóság félremagyarázása, a másik pedig a kérdés létének tagadása. Ennek a két felfogásnak köszönhetjük, hogy most sem arról beszélünk, hogy két fiatalembert megkéseltek, hanem arról, hogy ki mit írt és mondott erről. Ez a két értelmezés vezetett továbbá oda, ahol ma tartunk: Bayer álláspontja nagyjából (bárhogy magyarázza) a Jobbik megoldása, a Mancs hozzáállása pedig az a szemlélet, mely a nevezett párt kebelére hajtotta a választókat. Mi értelme tehát előszedni ezt a nyilvánvalóan megbukott hozzáállást Kuncze Gábor fiókos szekrényéből? 

Hát Schiffer András lejáratása. Sokakat idegesíthet ez az ember: nem kér az ellenzéki összeolvasztósdiból, követeli az ügynökkérdés rendezését, következetesen nyilatkozik dolgokról, normálisan próbál érvelni és vitázni. Hát ilyet nem lehet, kérem szépen. Hogy képzeli?  Még a Fidesz-székházban is rémüldöznek: egy komolyan vehető ember ellenzékben! Már készül is az alkotmánymódosítás: komolyan vehető ember nem lehet ellenzékben. Schiffer tehát szálka az ún. „demokratikus ellenzék” szemében, de nyilván lehet szó a Mancs saját, egyéni butaságáról is (nem lenne meglepő). Szubjektív elképzelésem szerint (Micsoda fogás! - gondolta Debreczeni) azonban vannak más, Schifferhez sokkal közelebb álló emberek is, akik sokat nyerhetnek a frakcióvezető lejáratásával. Az ilyesfajta politizálás azonban nem más, mint bármelyik eddigi, és a Magyarországért folytatott párbeszédet sem mozdíthatja elő.”