„Schiffer társadalmi és környezeti helyzetből fakadó okokkal magyarázza a tényeket és egyáltalán nem etnikai konfliktusokról beszél. Mélyszegénység, kilátástalanság, munka és lehetőségek hiánya, és az ezzel járó morális züllés. A Magyar Narancsnál azonban ezen tények kimondása továbbra is tabunak számít. Nehéz eldönteni, hogy kicsinyes politikai támadást indítottak az LMP-s politikus ellen, vagy a beidegződött szdsz-es reflexek jöttek elő ismét. Gyaníthatóan mindkettő igaz.
Pedig ha jobban belegondolunk, akkor pont a valós problémák tabuként kezelése miatt fajult el a helyzet. Igenis ki kell mondani, hogy mindaz, amit például a Mancs is képviselt a rendszerváltás óta ebben az ügyben, vezetett ahhoz, hogy a pozitív folyamatoknak még a lehetősége se legyen meg. Belekódolták a közéletbe, hogy erről nem beszélünk, mert az rasszizmus. Ennek a hozzáállásnak köszönhető nagyrészt a Jobbik térnyerése. Lehet-e haragudni azokra az emberekre, akik naponta tapasztalják falvaikban a lopásokat, és ez nem nagyon jön be nekik? Ám választ csak kettőt kapnak: vagy egy ócska cigánygyűlölőt, vagy »okos« pestiek azt magyarázzák meg, hogy mindaz, amit látnak maguk körül, csak a képzeletük szüleménye. Csoda-e, hogy elkeseredettségükben a szar választ adó Jobbikkal kezdenek el szimpatizálni? Főleg azért, mert ők legalább meghallgatják őket.”