A Hoffmann-féle oktatási államtitkárság régóta híres kreatív nyelvoktatási ötleteiről, a mai nap menüjén a latin nyelv oktatásának forszírozása szerepel. Az Eduline szerint bevezetnék a kötelező latinnyelv-oktatást a nyolcosztályos gimnáziumokban. A decemberben közzétett, szeptembertől érvényes kerettantervek alapján a nyolcosztályos gimnáziumok ötödik és hatodik évfolyamán bevezetik a „latin örökségünk – az európai műveltség latin alapjai” nevű tantárgyat, amelyet az intézményeknek be kell építeniük az órarendbe, míg a hetedik évfolyamtól a latin választható második idegen nyelv lesz. A latin örökség-órákon az Eduline szerint nyelv alapvető nyelvtani szabályairól, fontosabb szavairól, a római művészetről, irodalomról és mitológiáról tanulnak majd, de a világ más tájait érintő, illetve középkori, elsősorban magyar témájú forrásokat is feldolgozzák.
Ahogy olvasom, a hír hallatán itt-ott máris beindult a szokásos hápogás, ami bármilyen hoffmanni tervet kísér a magyar blogoszférában. Ez a terv azonban igencsak különbözik, pl. az angol nyelvoktatás nyakatekert háttérbe szorításikísérleteitől.
Először is: a klasszikus műveltség szinte totális eltűnése miatt aggódó kultúrkonzervatívok elégedetten csettinthetnek a hír hallatán: a középfokú oktatás legalább egy részében kötelezővé válik a jó öreg latin oktatása, amely az elmúlt évtizedekben szinte teljesen eltűnt a közoktatásból. A latin a klasszikus műveltség egyik alapja: minél többet vissza tudunk menteni ebből a műveltségi kincsből a jövő nemzedékek számára, annál inkább meg tudunk valamit őrizni a sokak által hanyatlónak vizionált nyugati civilizáció gyökereiből és erejéből. E sorok írója egy évig tanult latint a felsőoktatásban: arra mindenképp elég volt, hogy élvezettel silabizáljon latin feliratokat Róma rommezőin vagy itt-ott elérhető régi iratokban; s persze arra is, hogy a latint legalább egy kicsit átlátva hozzátegyen valamit az európai kultúrtörténettel kapcsolatos ismereteihez.
Másodszor: a latinoktatás nem csak élére vasalt konzervatívok, hanem bárki – végső soron az egész társadalom – számára kedvező lehet: anómiás és atomizált jelenünkben mégis csak felszívódik egy kis kultúrtörténeti tudás a fiatal fejekbe, netán még azok a rejtélyes államtitkársági érvelések is tartalommal telítődnek meg, melyek szerint a latin nyelv oktatása megalapozza a tanulókban „a közjóra, a nemzeti és társadalmi összetartozásra való törekvést”.