Ungváry annyira felkészületlen, hogy teljes képtelenséget állít
Ungváry, a köztiszteletet kivívott történész úgy mesél egy el történetet, úgy ítélkezik, hogy éppen érintettet meg sem kérdezi, vagyis az igazságnak még csak meg sem próbál utánajárni.
Még mindig nem értem, miért pont a felsőoktatásnak kellene saját lábra állnia, amikor épp mindent államosítanak, átvállalják a települések adósságait...
Az idei évet tüntetések nyitották és zárták. A politikai év a Operaház előtt kezdődött, ahol az új alkotmány ellen tiltakoztak a baloldali szivárványkoalíció akkori résztvevői – ekkor végleg bebizonyosodott, hogy a balos tüntetéskultúra nem múlja felül a jobbost (aztán jött a Békemenet).
Az évzárón a felsőoktatás átalakítása elleni megmozdulások következtek, amit a kormány kapkodva próbált lekövetni. Még mindig nem értem, miért pont a felsőoktatásnak kellene saját lábra állnia, amikor épp mindent államosítanak, átvállalják a települések adósságait, nem szüntetik meg a nyugdíjasok ingyen utazását, és segíteni próbálnak a devizahiteleseken. Egy visszaállított felvételivel megelégednék első körben.
A Milla-féle megmozdulások és a diáktüntetések kapcsán elmondható, hogy a politikailag 2010 után eszmélő nemzedékek jelen állás szerint a korábbiaknál balosabbak lesznek – és nem csak egyszerűen azért, mert a Fidesz kormányoz, hiszen 1998-2002 után még mindig szexi volt fideszesnek lenni. Most már érthetően nem az. Az olyan kezdeményezések, mint Bokros Lajos konzervatív szippantógépe vagy a »kiábrándult konzervatívokat« magukhoz édesgetni próbáló balos alakulatok (Gyurcsány, Bajnai, stb.) viszont inkább arra késztetik a Fideszt egyre kevésbé kedvelő jobbosokat, hogy egyelőre még mindig a Fideszt lássák az egyetlen opciónak »most vasárnap«.
Eközben az öreg kontinensen egy egyrészt kívánatosan prudens fiskális politikát követelő, és ilyen szempontból üdvözlendő; másrészről egyre pécébb és üresebb, gondolat-homogenizálásra törekvő EU-ról beszélhetünk, ahol kvótákat erőltetnek magáncégekre, s amelynek fővárosában a karácsonyfát felváltotta a télfa. Ha így folytatódik, újra be kell vetni a Svájci Gárdát, hogy – visszafoglalván a Patrimonium Petrit – a pontifex maximusnak, kedvenc legfőbb, abszolút uralkodó teokratánknak legyen elég helye politikai menekültjogot biztosítani saját követőinek és akár más felekezetek híveinek, ökumenikus alapon.
Az évet viszont leginkább a táncházmozgalom negyvenedik évfordulója határozta meg nekem. A 2011 végén az UNESCO szellemi világörökséget listázó nyilvántartásába bekerült táncház-módszer talán igazán módot adott volna a magyar soft power feltuningolására politikamentes módon, de ezt a lehetőséget mintha elhalasztottuk volna – vagy nagyon titokban csináltuk. Sebaj, legalább decemberben újranyílt a Gödör és vele a kétheti csütörtök esti táncház.