Miért tapsol a jobboldal saját szellemi kifosztásának?

„Ha valami pozitívuma volt az elmúlt húsz év összegányolt, szétlopott, túlbürokratizált, átpolitizált felsőoktatásának, az pont az, hogy tömeges lett, és relatív kevés költségvetési befektetéssel lehetőséget nyújtott a kitörésre azoknak, akik nem születtek bele a jóságba.

Ezen sorok írója elvégezte az ELTE jobboldalinak mondott történelem és baloldalinak mondott kommunikáció szakját. György Pétertől kezdve Tőkéczki Lászlóig széles volt a politikai paletta. De egy biztos: ha a – jobb szó híján nevezzük így – »jobboldalnak« az a válasza a balliberális elit évtizedek alatt bebetonozott véleménydiktatúrájára, hogy önként lemond ezekről a területekről, lábhoz teszi a fegyvert, és irigységből vagy belső komplexusoktól vezérelve nekiáll egyébként is lassan izmosodó saját bázisa ellen agitálni, akkor vége. Akkor elvesztünk.

Mindenki tudja, hogy sok diploma szart se ér, hogy 200 fős előadásoktól nem lehet minőségi képzést várni, hogy a kutatói pénzeket a kommunizmusból itt ragadt szellemi műhelyek fölözik le, hogy sok fiatal a diploma megszerzése után külföldre vándorol. Igen, ezek mind súlyos problémák, de ez lenne rá a megoldás? Évről évre tízmilliárdokat vonni ki a felsőoktatásból, és fizetőssé tenni a képzéseket?

Nem inkább több forrást kéne beletenni (horribile dictu: pl. a nyugdíjemelésből?), szegény, de tehetséges fiatalokat segítő ösztöndíjprogramokat kidolgozni, számukra állami gyakornoki pályázatokat kiírni, esetleg a rasszizmuskutatásokra költött milliókat értelmesebb célokra fordítani?”