„Miért jöttetek?” – mered ránk fél tucat cigánygyerek a lepukkant egykori postaépületben, mi pedig megszeppenve állunk. Egyrészt, mert azt hisszük, hogy egyértelmű, magától értetődő az ottlétünk, illetve annak célja, másrészt mert rögtön rájövünk, hogy talán mégsem az. „Hoztunk csokit meg mézeskalácsot a gyerekeknek; a karácsonyi műsorukra voltunk kíváncsiak” – persze rögtön érezzük: a már kimondott szavak rettenetesen ostobának hangzanak. De jön a segítség: „önkéntesek lesztek?” – és mosolyog ránk most már nemcsak a helyiek, de a messzebbről jött segítők köre is. Bódis Kriszta emlékeztet: aki egyszer segítő szándékkal jött, hogy lássa Hétest, az mindig visszatér.
*
Hétest, a mintegy kétszáz felnőtt és kétszáz cigánygyerek lakta szegénytelepet az ország legreménytelenebb pontjai közt szokták emlegetni. Az egykor a kohászatból élő, mára elszegényedő Ózd szélén álló, komfort nélküli házakat lehetőség szerint kerülik a város lakói; aki meg nem ott lakik, egy-egy videoklip vagy Tények-riport után boldogan felejti el azt, amibe belegondolni is nehezen tudott: mi az, amikor nincs.
A helyszínen, az egykori vasgyártól nem messze sétálunk, és mivel szóhoz úgysem jutunk, a környéken magabiztosan mozgó önkéntesek mesélnek nekünk. „Most csendes a környék, de ha látnátok nyáron! Mindenki az utcán van, rengeteg gyerek rohangál, pedig árnyék nincsen sehol” – mutatják a házak között fekvő nagyobb teret, ahol munkájuk nyomán most már legalább padok akadnak. A régebb óta, rendszeresen jelenlévő önkénteseknek itt mindenki előre köszön, kedvesen néven szólítják őket – más nem nagyon akasztja meg beszélgetésünket. A bizalom Bódis Kriszta és a Van Helyed Alapítvány több mint tízévnyi munkájának köszönhető. Illetve a módszerüknek: a helyiekkel közösen, az ő aktivitásukra építve, folyamatos támogató jelenlét mellett próbálják előrelendíteni ügyeiket. Mindezt lelkesedésből, örömmel teszik; és mint mondják, a fejlődés látszata általános reményt ad.
Díszkivilágítás nincs, közvilágítás sem régóta. A negyed közepén három betonblokk, a toalett. Nem messze két kút, csak ott van víz. Illetve a mosodában, fürdőházban, amelyet pályázati támogatással, a helyiekkel közösen építettek. A házat büszkén mutatják, az egyetlen működő mosógépet inkább szomorkásan: naponta egy család tud kimosni, de a gép nehezen bírja az iramot. Az épület alsó szintjén van még zuhanyzó, fent, a szobában pedig találkozókat, gyűléseket, nyáron az alkotótábor egy-egy foglalkozását tartják. A betört ablak pótlására egyelőre nem futja.