A DK 19-re húz lapot azzal, hogy elindul a választáson

Dobrev Kláráék országjárásba kezdenek, de nem biztos, hogy jó ötlet, ez lett az előző elnökük, Gyurcsány Ferenc veszte is.

Székely már 2005 őszén levélben jelezte, hogy egy oligarcha meg kívánja venni a kereskedelmi képviselet épületét.
„A történtek idején az ügy egy másik gyanúsítottja, Székely Árpád volt a moszkvai nagykövet. Ő a Magyar Nemzetnek korábban azt mondta, hogy Gyurcsány Ferenc személyesen utasította a moszkvai kereskedelmi képviselet eladására. Önnek volt akkor erről tudomása?
Székely Árpád kijelentéséről én csak a sajtóból értesültem, nem tudom, hogy háttere valós-e, ugyanakkor életszerűnek gondolom. A politikailag, gazdaságilag kiemelt területeken lévő külképviseleteket – ilyen többek között a moszkvai, az amerikai, a berlini – mindig a Külügyminisztérium feje felett, közvetlen utasításokat adva, kézi vezérléssel irányította az éppen aktuális kabinet, ez egy régen kialakult szokásrendszer. Székely már 2005 őszén levélben jelezte, hogy egy oligarcha meg kívánja venni a kereskedelmi képviselet épületét. Később derült ki, hogy ezzel egyidejűleg a külügy megkerülésével közvetlenül kapott a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt álló Kincstári Vagyonigazgatóságtól (KVI) részletes tájékoztatást az ingatlan értékesítésének menetéről. Sőt, megkapta azt az MNB-számlaszámot is, ahova a pénzt kell utalni. Ugyancsak jóval később tudta meg a külügy, hogy a kereskedelmi képviseletet megszerző vevőtől már 2005 decemberében érkezett utalás, holott ekkor az eladás ügyében még nem született kormányhatározat. 2008 márciusában Székely Árpád úgy írta alá az adásvételi szerződést a már említett vevővel, hogy erre nem volt engedélye, sőt a Külügyminisztériumot nem is tájékoztatta erről. Ezt követően a pénzt napokon belül közvetlenül átutalták a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek (MNV). Ezt úgy tudtuk meg, hogy az MNV-t irányító és az ügyben Székellyel együtt hűtlen kezeléssel gyanúsított Tátrai Miklós és a pénzügyminiszter is a külügynél érdeklődtek a pénz eredetéről. Ekkor kezdtünk nyomozni mi is, amit tovább bonyolított, hogy a nagykövet táviratban javaslatot tett a kereskedelmi képviselet épületének kiürítésére. Ekkor rendeltük haza jelentéstételre. Mivel a külügy engedélye nélkül történtek a fentiek, levelet írtam Veres János pénzügyminiszternek a területet felügyelő államtitkárral együtt, érdeklődtünk, ki adott utasítást a nagykövetnek, jeleztük, hogy az eljárás nem felelt meg a jogi előírásoknak, s kérdeztük, milyen intézkedéseket tegyen a külügy. A levél szövege, amelyet megküldtünk Tátrai Miklósnak is, közzé lett téve a Magyar Nemzetben. A külügy álláspontja az volt, hogy a vételárat vissza kell utalni, s újra le kell folytatni az adásvételi eljárást. Tátrai Miklós a levél nyomán a munkatársával a külügyben felkeresett személyesen is, akiket államtitkár kollégámmal együtt fogadtunk. A látogatásnak több tanúja volt.
(...)
Tudott-e arról, hogy a kérdéses időszakban a pénzügyminiszter, a nagykövet és mások Hunvald György egykori terézvárosi polgármester magánrepülőgépével utaztak Moszkvába, mint ahogy erről a sajtó is tudósított?
Nem tudtam róla, a Hunvald-ügy kapcsán olvastam erről híreket a sajtóban. Azt viszont megkérdeztem Tátrai Miklóstól, hogy mi történt azon a moszkvai tárgyaláson, amelyhez a külügytől kértek segítséget, de a válasza az volt: »Nem tartozik rád.«”