A fent vázolt problémák mellett nem világos a fizetések sorsa sem: a decemberi apanázs már a 2013-as költségvetéshez tartozik, azt elméletileg az államkincstáron keresztül még az önkormányzat utalja, ám január 3-án folyósítják, így nem teljesen tisztázott, hogy tényleg így van-e. A januári fizetést már a KIK utalja, de Szontagh Pál szerint ez pedig azért problémás, mert még nem tudják, hogyan lesz a túlóraelszámolás. Eddig a túlórákat az iskola gazdasági irodája számolta el, a gazdasági irodákat azonban megszüntetik. A KIK ezzel kapcsolatos kérdésünkre úgy reagált: „a túlórák minden intézményben adottak, azok igazolása, elszámolása szakmai feladat, a munkaszervezési feladatkört az intézményvezetők látják el”. Emellett a tárca ugyan azt ígéri, áprilisban döntenek az életpályamodell bevezetéséről, és hogy az együtt mozog az ígért béremeléssel, ez azonban csak ígéret, és ha nem így lesz, akkor számos pedagógus, aki a megélhetés miatt túlórát vállal, kénytelen lesz vállalhatatlan egzisztenciális kompromisszumot kötni.
Mindehhez képest már kisebb gond az, hogy ezentúl megszűnik a jó iskolai gyakorlatok „piacosításának” lehetősége. De mit is takar ez? A Vajda számos egyéb címe mellett „előminősített referenciaintézmény”, ami annyit tesz: az EU-s, TÁMOP-os pályázatokon induló iskolák vásárolhatnak tőle „jó gyakorlatokat” vagyis módszertani képzéseket. Nos, mivel az intézményeknek nem lesz saját költségvetése, ezeket a képzéseket most központosítják, azaz a referenciaintézményi mivoltot feltüntető tábla kint marad a falon, ám az ezzel kapcsolatos bevételt feltehetően elbukja az intézmény. Ezzel kapcsolatban is kérdeztük az államtitkárságot, ahonnan az a válasz érkezett a KIK nevében: „a referenciaiskolák hálózata projekteredmény, s a köznevelési struktúra átalakítása során minden jó gyakorlat megőrzésére törekszünk. Az állami feladat-átvétel nem a vásárolt, hanem az ingyenes szolgáltatásokat, tudásbázis-építéseket preferálja”.
Tényleg senki nem érez majd semmit?
„Én nem tudom összeegyeztetni azt a két mondatot, hogy ez a magyar közoktatás legnagyobb átfogó reformja, és hogy senki nem fog érezni semmit. Vagy az egyik, vagy a másik” – mondja Szontagh Pál. Szerinte nincs értelme olyan reformnak, amiből senki nem érez semmit. „Ha el vagyunk szánva a reformra, legyen az az ambíciónk, hogy mindenki érezze annak az eredményeit és a hasznát.” Hozzáteszi: a mostani technikai átalakításból a gyerekek nem fognak sokat érezni, maximum hajszoltabb tanáraik lesznek. Hosszabb távon, ha marad a kaotikus állapot, akkor viszont az oktatási munkán is meg fog ez érződni.
Az Új Katedra idézett száma azt is megjegyzi: míg a hatásköröket elveszik az igazgatótól, a felelősség náluk marad, ráadásul ők maradnak az iskola arca a szülők és gyerekek felé, a nem általuk okozott problémákat is nekik kell majd kommunikálni, nem háríthatnak mindent a KIK-re és az önkormányzatra.
Mindenesetre az igazgató szerint szokásjogi alapon majd kinyitja valaki az iskolát január harmadikán, a félév kezdetekor, és szokásjogi alapon fogják az esetleg lehulló havat is eltakarítani. A rendszer nehézkedési erejénél fogva még kitermeli a megoldást, ám mégis sokkal jobb lett volna, ha 2013 szeptemberével indul az új szisztéma. Akkor ugyanis pont ott tartanánk most, ahol tartanunk kell. Most olyanoknak kell végrehajtani az átalakítást, akik jó szakemberek, de nem tudják, hogy melyik iskolában mire van szükség, hol hány udvar van és szükség van-e kertészre. Mendrey rámutat: a tárca állandóan azt kommunikálja, hogy minden rendben, Hoffmann Rózsa a gyakorlati felvetéseket azzal hárítja, hogy ilyen apróságokkal ne zavarják – ám a rendszer működése épp az ilyen apróságokon múlik. Megkeresésünkre az államtitkárság azt a választ adta: a rendszer költségvetési szempontból – az önkormányzati helyetti központi finanszírozás okán – hatalmas változást jelent, amelynek tervezhetősége kizárólag egy teljes költségvetési év fényében értelmezhető.
Persze, teszi hozzá Szontagh Pál, nem csak az igazgató lesz tulajdonképpen adminisztratív végrehajtó, hanem a pedagógusok is, mivel az új kerettanterv sem a kiugróan tehetségeseknek, sem a felzárkóztatandóknak nem motiváló. Óraszámban lenne lehetőség felzárkóztatásra, tehetséggondozásra, de a tananyag rugalmas kezelése nélkül ez nem sokat ér. Márpedig most az lesz, hogy mindenki a 28-ról a 29. oldalra fog lapozni a tankönyvben október 15-én, csak az egyik diák érteni és unni fogja, a másiknak meg fogalma sem lesz, hogy mi olvas. A tíz százalékos mozgástér a tagozatok többségénél elmegy a tagozatos órákra. Így a tagozatok közt szinte megszűnik az átjárhatóság az iskolán belül is, A Vajdában egyébként a nem tagozatosok tíz százalékát az alapkészségek erősítésére, azaz matekra és magyarra váltják be. Az igazgató szerint tehát „akárhogy nézzük, lefokozzák a pedagógust, és alkotó értelmiségi helyett szellemi betanított munkásnak tekintik”.