SZDSZ reloaded avagy az antifasiszta népfront új ruhája

„Most lássunk néhány olyan politikust, aki az Együtt 2014 listáján szerepel. Az egykori SZDSZ nagy számban képviselteti magát: Gulyás József (az SZDSZ egyik alapítója és vezetője), Gyekiczky András (Demszky-, majd Kuncze kabinetfőnöke); Hodosán Róza, Radnóti Sándor, Ungár Klára. Az MSZP ezzel szemben csak egy fővel (Huszár Tibor) jelentkezik. Rajtuk kívül három aláíró a Medgyessy-Gyurcsány kormányokban miniszter is volt: Bozóki András, Görgey Gábor, Magyar Bálint. Egyikük sem az MSZP-hez kötődik, hanem inkább vagy teljesen az SZDSZ-hez. Végül álljon itt még egy pár további ismert balliberális név az aláírók közül: Babarczy Eszter, Eörsi László, Ferge Zsuzsa, György Péter, Halmai Gábor, Heller Ágnes, Korniss Mihály, Parti Nagy Lajos, Rajk László, Vásárhelyi Mária, Vincze Mátyás. Korniss Mihály esetében szimbolikus, hogy ő volt az eredeti, 1991-es Demokratikus Charta megszövegezője.

A baloldalon konvergálódó nevekről és a »demokratikus mozgalom” politikától független, civil voltáról Szánthó Miklós Civil átverés című írásában már olvashattunk: »a nagy civil mozgalmárkodásban a '90-es évek elejétől napjainkig időről-időre ugyanazok a nevek bukkannak fel minden esetben, ugyanazok az emberek jelennek meg a tüntetéseken. … amellett, hogy a demokratikus mozgalmárkodók mindegyikéről lerí, hogy állításukkal szemben nem civilek, hanem a politikai elit részesei hosszú évek-évtizedek óta, egymással is veszekedtek már annyit, hogy egy-egy jó, szaftos sztori előrángatható legyen, kikről van szó valójában.« Bakonyi Ádám írásából (MN, 2012. november 20.) pedig kiderül: az Együtt 2014 Egyesület jogi ügyeit pedig egy olyan ügyvéd (dr.Tordai Csaba) intézi, aki a Gyurcsány-kormány egyik államtitkárává avanzsált, a nyilvántartásba vételi kérelmen pedig szerepel Gyurcsány Ferenc szövegírója is (Gyurkovics Tamás). A szervezők között feltűnt az SZDSZ egykori bulvárcsillagának, Kóka Jánosnak az egyik bizalmi embere, Kátai Gábor.

Adva van tehát egy értelmiség, amely pártokat tekintve leginkább az SZDSZ környékén mozgott, hősének viszont Gyurcsány és Bajnait tekinti. Az MSZP számukra a kádári támogatott- és a néha kis izgalmat jelentő tűrt létforma nosztalgiáját jelenti. És ami ennél is fontosabb: azokat, akik a tömegbázist szállítják, hogy utána lehessen egy jót »emancipálni«, egyenlősíteni, társadalom-mérnökösködni, vagy pedig üzletelni. Hogy is hangzott Medgyessy Péter elkeseredett kijelentése? »Az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel«. Azaz: a más kontójára beleszövegelni más dolgába. Az, hogy ez az értelmiség hogyan állt a számára hatalmi kereteket biztosító MSZP-hez, jól mutatta az egyébként nagyon igaz Horn Gábor-féle kinyilatkoztatás: »Kemény ez a csapat!«

Lehet, hogy megfordult a helyzet: a szocialisták lettek a hasznos hülyék és a társutasok a tartják a pórázt? De végül is miért jó ez a szociknak? Ez az értelmiség egyvalamire volt képes az elmúlt két évtizedben: a rombolásra. A valami-ellenességre. Az antifasizmusra. A magyar identitás gányolására. Állandó vád, már az első Charta idejétől kezdve, hogy a jobboldal a Horthy-rendszert akarja restaurálni. (Restaurálni senki nem akarja, újraértékelni viszont néhány vonatkozásban nem ártana). Félő, hogy valójában az a helyzet, hogy ez az értelmiség nem tudott elszakadni a múlt század viharos évtizedeinek generációkon átívelő emlékezetétől, amikor lehetett ellenállni, amikor lehetett a Nagy Ábrándért dolgozni, amikor lehetett népfrontozni.  Észre kellene venniük: az antifasiszta ideológia lejárt, az F-betűs szó lassan szavatosságát veszti. Még akkor is, ha a Jobbik megengedhetetlen kijelentései menetrendszerűen érkeznek, tápot adva a riogatásnak. Egyébre ezek a megnyilvánulások nem alkalmasak, igazi súlyuk nincs. Az exkluzív baloldali értékeken alapuló nagybetűs Köztársaság pedig csak egy üres szlogen. Ez az államisten halott, sose élt. A Szent Koronát nem lehet svájcisapkával felváltani, és turult sem kell a (kripto)fasizmus szimbolikájával azonosítani. A nemzeti középen csak olyan erő foglalhat helyet, amely nem idegenkedik a nemzeti mitológiától, vagyis a magyarság identitásának központi elemétől.

Minden egyéb balliberális »közép« lesz legfeljebb, ha egyáltalán valami.”