Az elmúlt két és fél év kormányzati intézkedései mára tarthatatlan helyzetbe sodorták a felsőoktatást. Az alaptörvénnyel és az Európai Unió jogával is szembemenő hallgatói szerződés bevezetése, az államilag finanszírozott keretszámok folyamatos csökkentése, egyes szakterületek megbélyegzése, a drasztikus forráskivonások és az intézmények oktatási, gazdálkodási és önigazgatási autonómiájának semmibevétele méltatlanok azokhoz az értékekhez és célokhoz, amelyek nevében elkövették őket.
Huszonhárom évvel a rendszerváltás után egyetemeink és főiskoláink ma ismét arra kényszerülnek, hogy kilátástalan anyagi helyzetükön – amelyet az elmúlt hetek zárolásai csak még tovább súlyosbítottak – „szénszünettel” javítsanak, ami ezúttal már közvetlenül veszélyezteti a kutató- és oktatómunkát, valamint a félévvégi vizsgáztatást is.
Nap mint nap megdöbbenve tapasztaljuk, hogy a felelős minisztérium képtelen megvédeni a magyar felsőoktatást a kicsinyes költségvetési harcokban, amelyek oltárán nem átallják feláldozni százezrek jövőjét sem.
A helyzet eddig is súlyos volt, azonban Magyarország Kormánya tegnapi döntésével még tovább ment: mondvacsinált ideológiákra alapozva meghazudtolta a 2008-as népszavazás eredményét, amelyet épp a regnáló Fidesz–KDNP kezdeményezett, s amely elsöprő többséggel mondott nemet a tandíjra.
Ki kell mondanunk: az állami ösztöndíjas keretszámok ilyen mértékű csökkentése nem jelent mást, mint tandíjat, különösen a páriának kikiáltott jogi, gazdasági és kommunikációs területeken, ahol egyetlen ingyenes hely sem biztosított többé.