„Nem tudok egyetérteni a sárga csillag viselésével. Ugyanez a hisztéria már megtörtént velünk pont húsz évvel ezelőtt, és most megint itt botorkálunk egy újabb polgárháború előszobájában. Egy maroknyi náci a markába röhög, két maroknyi ballibsi értelmiségi retteg, úgyhogy félelmében nem győzi viszontprovokálni a nácikat, miközben itt van ez a nyomorult társadalom, amelyiknek állítólag állást kellene foglalnia, és bebútorozni valamelyik szekértáborba.
A kitűzött sárga csillag egy kifejezetten rossz válasz. Nem azt fejezi ki ugyanis, hogy »zsidó vagyok«, hanem, hogy »üldözött vagyok«, ez pedig ma Magyarországon egyszerűen nem igaz. A sárga csillag nem szolgál semmi mást, mint, hogy újra a múlt démonaival, jelképeivel és ideológiáival lehessen harcolni a jelen kihívásai helyett. Le lehet győzni a nácizmust újra meg újra, csak épp semmi értelme, mert ez a jobbikos kretén jelenleg az ország legkisebb problémája. Nem fenyeget nácizmus, a sárga csillag pedig ugyanafelé az irracionális félelem és gyűlölet felé sodorja a magyar társadalmat, mint a horogkeresztes karszalag.”