Mai magánügyünk: Dániel Péter elhagy minket

„»Egy olyan országban pedig nem akarok élni, ahol a jobbikos, újnyilas figurák még inkább hatalmi tényezővé tudnak válni és ennek következtében még tovább erősödhet a rasszizmus, az antiszemitizmus és a revizionizmus« - nyilatkozta most a Szegedi Csanáddal együtt héberül tanuló Dániel Péter. Jó.

Ezzel azonban elég sokan vagyunk így, akik szintén nem szeretnénk egy ilyen országban élni, viszont vagy nem akarunk, vagy nem tudunk kivándorolni, nem akarjuk menekülőre fogni, mert még mindig nincs késő, úgyhogy nem megyünk Londonba nővérnek, Berlinbe pizzafutárnak, Izraelbe tartalékosnak, együtt kell élnünk és együtt is fogunk élni az ország resztlijével, el kell viselnünk a napi, fokozhatatlan szellemi mélyrepüléseket, pofánkba hazudozást, a napi állami cinizmust és szilárd bázisát, a többség közönyét, napi és heti és folyamatos túlélési technikákat kell kiötölnünk magunk és gyermekeink számára, meg kell tanulnunk nem alkalmazkodva önmegvalósítani, szellemi és morális határmezsgyéket átlépni, kényszeresen ébren maradni, paranoiát és kishitűséget leküzdeni, át kell állnunk konfliktuskerülőről konfrontatív üzemmódra. Aztán majd meg kell tanulnunk egy teljesen új országot csinálni.

Dániel Péter elmegy. Mázel tov. Mi, többiek, kalandvágyból maradunk.”