Levél Kerényi Imrének

„Határozottan emlékszem, hogy a 70-es években beparancsoltál a szolnoki igazgatói irodádba, és kérted lépjek be az akkori MSZMP pártjába. Mondván »ez az én karrierem érdeke«. Kérdeztem Tőled: »Ki lenne az én ajánlóm?«, Mire Te azt mondtad: »Természetesen Én« Erre azt válaszoltam Neked: »Nem lépek semmilyen pártba. Én a saját értelmem kritikus pártjának vagyok a tagja.« /Ha esetleg nem tudnád ez egy idézet az Optimista Tragédiából./ Volt időm a börtönben megismerkedni a szovjet irodalommal. Gondolkodni kéne!!!! Ki mit ír, és mikor? Alá fölé, vagy mellé. Te most helyzetbe érzed Magad, nagyon csacsi módon. Emlékszem, amikor elszerződtem Tőled, mint kultúrkényúrtól, azt mondtad: »Menjen el Csiszár Imre, Polgár Géza, Blaskó Péter, Timár Éva, Galkó Balázs, de te maradjál.« Lakást ígértél nekem (pártvonalon), fiatal páromnak, és alig fél éves kislányomnak, aki ma 32 éves. Még Bőgel elvtársat is a nyakamra küldted, hogy beszéljen rá a maradásra. /Még él/ Már akkor tudtad a jövődet, és el is mondtad: »Madáchban nem Huszti lesz az Othelló, hanem Te.« Ígértél Sanchot a Koltai Janóval. Nagy nehezen kicsikartad belőlem a választ. »Miért akarsz elmenni?« Kérdezted. Én erre azt válaszoltam. »Nem szeretem az ízlésedet«.

Milyen ízlésre vall, hogy most, a Fidesz győzelme után sorban felhívod az akkori aláírókat, és diadalittasan azt kérdezed tőlük, vajon helyes volt-e aláírniuk a levelet nyolc évvel ezelőtt? Miért gondolod, hogy mások véleménye attól függ, ki nyeri a választást?

Ne haragudj, Imre, de ha igazán győztesnek érzed magad, ha igazán nem a régi hatalom- és karriervágy dolgozik Benned, akkor most kell önmérsékletet tanúsítani. Akkor ez a legkevésbé alkalmas pillanat a számlák benyújtására. Persze, végy nyugodtan részt a nagy mérkőzésben, ha ez a szenvedélyed. De, ahogy nálunk mondták a régi B-középen (amikor még nem gyújtogattunk): a labdát célozd, ne a babát.”