A kimaradt tényekről

Több önmagát mértéktartónak tekintő sajtóorgánum is a hazai bulvárújságírás színvonalára süllyedt, amikor az érintettek megkérdezése nélkül átvette a Blikk november 10-ei cikkét, azt állítva, hogy államtitkárok szomszédjai művelnek állami földeket.

Személyemet érintő, az eredeti és az átvett cikkekből is kimaradt tények:

– A cikkben hivatkozott Dörömbözi József nem a szomszédom.

– Ezt éppen ezért sosem ismerhettem el.

– Valóban részt vettem az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága Ellenőrző albizottságának 2012. március 21-i ülésén. Ekkor tudtam meg, hogy Dörömbözi József pályázott egy seregélyesi állami föld haszonbérletére és azt meg is nyerte. Ezen az albizottsági ülésen azért szólaltam meg, mert gyermekkorom óta ismerem Dörömbözi Józsefet, aki egy becsületes gazdálkodó, a családjával együtt műveli a saját és bérelt földjeit. Akkor is zavart, és most sem fogadom el, hogy egy egyszerű, tisztességes, kétkezi gazdálkodónak a becsületébe gázolhatnak, minden ok nélkül. Ezért szólaltam meg, és ezt a jövőben is meg fogom tenni.

– Dörömbözi József pályázatának elbírálása óta több mint fél év telt el.

– 2012. március 21-én nem voltam államtitkár.

Ha igaz lenne a Blikk és a cikkét kritikátlanul átvevők azon állításai, hogy Dörömbözi József a szomszédom, és a pályázatának elbírálásakor államtitkár voltam, mindebből mi következne? Az én szomszédjaim nem pályázhatnak állami földekre? Valami attól válik szabálytalanná vagy tisztességtelenné, hogy ismerem a szereplőket? Egy tízezernél kisebb lélekszámú településen élek, a település valamennyi komoly mezőgazdasági termelőjét személyesen ismerem, sőt a szomszédos községek termelőit is. Mind kapnak valamilyen jogcímen állami vagy uniós támogatást, sokan bérelnek közülük magánszemélyektől vagy az államtól földet. Ennek semmi köze sincs ahhoz, hogy én államtitkár vagyok.

Kulturális államtitkárként, a nemzeti Kulturális Alap alelnökeként viszont rendszeresen írok alá olyan támogatási döntéseket, ahol személyesen ismerem a támogatottakat. Másfél évtizednyi írói, kultúraszervezői munka után éppen az lenne a szégyen, ha ez nem így lenne. De ugye emiatt nem kerülnek a bulvárlapok és a bulvár írásait meggondolatlanul átvevő újságok címoldalára?