Süllyedünk!

„Végül pedig a tömegközlekedés alulfinanszírozottsága rokon vonásokat mutat a többi közszolgáltatás alulfinanszírozottságával is. A szolgáltatás kiterjedt fenntartása érdeke a döntéshozóknak, de ennek a finanszírozására már nem jut forrás. Így a fenntartását hitelből oldják meg, amíg lehet. A BKV esetében eddig lehetett, nincs tovább, és a normális finanszírozás alapjai továbbra sem látszanak. Ennek a módozatnak kétség kívüli előnye, hogy a kiterjedt és a választóknak olcsón adott szolgáltatás valós költségei nem látszanak az adott évi költségvetésben. Hátránya, hogy a működésre felvett hiteleket vissza kell fizetni, a fejlesztések, beruházások elmaradnak. Az utóbbi időkben nemcsak a fejlesztések, hanem  a műszakilag indokolt korszerűsítések, energiamegtakarítással járó beruházások és a járművek pótlása is elmaradt. Ezeknek az elmaradt beruházásoknak és cseréknek az összes költsége így az egekbe szökött.

Mi köze mindennek a jelenhez? A meglévő hazai buszgyártók a szakadék szélén táncolnak, nincs megrendelésük. Na jó, de miért nem exportálnak? - Mondhatnánk, de nem teljesen jogosan. A 2000-es évek második felének beszerzései csak arra voltak elegendőek, hogy valamennyire újjáéledjen a  hazai buszgyártás, innen az exportképes kínálat kialakításáig és annak sikeréig még sok lépcsőn vezet az út. Ebbe a folyamatba piszkít bele a jelenlegi beszerzési stop. A korábbi gyenge keresletet pedig a közlekedési vállalatok rossz finanszírozása okozta. Lenne kivétel, az amerikai NABI rendelkezik itthon exportáló gyártóbázissal, és ők sem tudnak a magyar piacon a magyar fejlesztésű buszukkal labdába rúgni. Kérdés meddig tart az amerikaiak türelme, úgy tűnik, már nem sokáig.”