Megalakult az új kormány

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa határozatai alapján a nemzeti kormány összetétele a következő: Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke és külügyminiszter; Tildy Zoltán államminiszter; Kovács Béla államminiszter; B. Szabó István államminiszter; Kéthly Anna államminiszter; Kelemen Gyula államminiszter; Fischer József államminiszter; Farkas Ferenc államminiszter; Losonczy Géza államminiszter; Kádár János államminiszter; Maléter Pál államminiszter.

*

A kormány felhívása a volt ÁVH-sokhoz

A Magyar Népköztársaság kormánya felhívja a volt Államvédelmi Hatóság és a volt belügyi szervek beosztottjait, hogy saját érdekükben haladéktalanul jelentkezzenek V. kerület, Markó utca 23. szám alatt, ahol felülvizsgáló bizottság elé kerülnek. Azokat, akiket felelősség nem terhel, ügyük kivizsgálása után hazaengedik. A felelős személyeket a független bíróság törvényes úton fogja felelősségre vonni.

*

Összeült a magyar és a szovjet hadsereg parancsnokságának közös bizottsága

A magyar és a szovjet hadsereg parancsnokságának közös bizottsága ma délben összeült, és mindkét fél kifejtette a szovjet csapatok kivonásának technikai kérdéseire vonatkozó álláspontját. A közös bizottság megegyezett, hogy a kölcsönösen kifejtetteket tanulmányozzák, és este 10 órakor újból összeülnek. Addig is a szovjet delegáció ígéretet tett, hogy több szovjet csapatszállító-szerelvény a magyar határon nem érkezik be.

*

Folytatódnak a szovjet-magyar tárgyalások

Az Observer tudósítója arra kért felvilágosítást, hogy értesítette-e a szovjet kormány a magyar kormányt, mielőtt csapatmegerősítéseket küldött Magyarországra, s adott-e felvilágosítást arra, milyen célból érkeznek ezek a csapatok Magyarországra?

– Jó kérdés – felelt Tildy Zoltán az újságírók derültsége közben. - A kérdést azonban két részre kell osztani. Az egyik rész arra az időre tartozik, amikor még a megelőző kormány volt uralmon. Az előzőt kormány, amelyik még Rákosi befolyása alatt is állhatott egyes személyeket illetőleg, tényleg kérte a beavatkozást a magyar belügyekbe, kért segítséget a felkelt nemzet ellen. Ez a helyzet lezárult a Nagy Imre vezetése alatt álló kormány hivatalbalépésével. Ez a kormány az első napon kijelentette, hogy anullálja az előző kormány ilyen irányú kérését és követeli a belügyeinkbe beavatkozott szovjet csapatok azonnali hazahívását. Ezzel megszűnt minden politikai és jogi alapja a szovjet csapatok beavatkozásának. Attól az órától kezdve, amikor a Nagy Imre vezetése alatt álló kormány elfoglalta hivatalát, jegyzékek sorozatában sürgettük a szovjet csapatok kivonulását. Ezekre a jegyzékekre nem érkezett soha kielégítő válasz. A szovjet kormány, a bejött hadseregek vezetői egyetlen esetben sem informálták előre a magyar kormányt arról, hogy milyen utakon akarnak vonulni és milyen objektumokat - például repülőtereket - akarnak megszállni. Csapatmozdulatok voltak az országban, amelyeknek sem irányáráól, sem szándékáról nem tájékoztatta senki illetékes helyről a magyar kormányt. Tildy Zoltán végül ezeket mondotta: az egész kormány nevében kijelentem, hogy azok ellenére, amik történtek, arra törekszünk, hogy ne csak jószomszédi viszonyt, hanem igazi barátságot teremtsünk a Szovjetunióval. De ennek az alapja a magyar függetlenség teljes elismerése elvileg és gyakorlatban. (...)

Ezután Losonczy Géza államminiszter ismertette egy-két kérdésben a kormány álláspontját:

– Az országban véleményünk szerint jelenleg meglehetősen elevenek az ellenforradalmi erők – mondotta. – A kormány teljes egységben kijelenti azt, hogy az elmúlt tizenkét esztendő pozitív vívmányaiból semmit sem kíván feladni; így a földreformból, a gyárak, üzemek államosításából, a szociális vívmányokból. Ugyanígy a legteljesebb mértékben ragaszkodik ahhoz, hogy a most lezajlott forradalom vívmányai teljes egészükben fennmaradjanak, így a nemzeti függetlenség, az egyenjogúság, és a szocializmus építése nem a diktatúra, hanem a demokrácia alapján. A kormány teljesen egységesen el van szánva arra, hogy semmiféle körülmények sem fogja tűrni a kapitalizmus visszaállítását Magyarországon.

*

Elég az önkényeskedésből!

Ki gyűlölné jobban a Rákosi-rezsim levitézlett vezetőit, mint éppen a magyar kommunisták? Érthető ez, hiszen sok éven át hittek és bíztak bennük, és most kiderült, hogy csalás, szemfényvesztés áldozatai lettek. Az emberek azért léptek az MDP-be, hogy a szocializmust, a nép szabadságát szolgálják. Kiderült, hogy ez a cél mindinkább háttérbe szorult és egy bürokrata apparátus kiszolgálójává lett a párt.

Az MSZMP-nek van a legtöbb joga, hogy követelje azok társadalmi és bírósági felelősségrevonását, akik így visszaéltek a nép, elsősorban a kommunisták bizalmával. Nemcsak Farkas Mihályékat kell azonnal bíróság elé állítani és méltó büntetéssel sújtani, de az egész elbürokratizálódott, a néptől elszakadt, a maga tekintélyét és jólétét mindenek fölé helyező, a nép haragját méltán kiváltó álkommunista vezető klikket. A kommunisták nagy tömege, mióta ezt felismerte, mélyen megvetette őket, harcolt ellenük, gyakran nehéz körülmények között és most bizonyára mindenki másnál jobban sürgeti nyilvános felelősségrevonásukat, különösen azokét, akik súlyos törvénysértéseket követtek el. (...)

*

Munkához látnak a budapesti üzemek

A Ganz Vagon- és Gépgyárban a reggeli órákban az üzem dolgozóinak csaknem fele jelentkezett munkahelyén. A munka felvételét elősegítette, hogy fővárosunkban szombaton reggel részlegesen megindult az autóbuszközlekedés is.

Az Építésügyi Minisztérium forradalmi bizottmánya intézőbizottsága tárgyalást folytat a tervező és a kivitelező vállalatok forradalmi bizottmányaival, hogy a jövő héten megkezdődhessen a fővárosban a károk felmérése, a lakóházak helyreállítása.

A harcok napjaiban a budapesti filmszínházakat is érték károsodások, 5-6 mozi nagyobb helyreállításra szorul. Most állapítják meg a károkat. Felülvizsgálják a raktáron lévő filmeket, hogy megállapítsák, melyek alkalmasak vetítésre.

*

Tűnjenek el a felelőtlen rágalmazók!

A Frankel Leó utcában rosszul lett egy kilencedik hónapban lévő terhesasszony. Rosszullett és nekiesett egy fának - estében leszakított egy kitűzött röplapot.Szomorú és emberhez méltatlan, de akadt több felelőtlen járókelő, aki éles hangon támadt rá az asszonyra. Árulót kiáltottak rá, s hallhatta a rögtönzött vádat is: persze, hogy letépi, mert "ávós a férje..." Talán még baja is eshetett volna a szerencsétlen nőnek, ha nem lépnek közbe a nemzetőrség arra járó tagjai. Az ő szavukra volt szükség, hogy észhez térjenek. Az ő szavukra és több józan ítéletű ember szavára a felelőtlen rágalmazók végül is eltűntek. Tűnjenek is el, mert emberségre, forradalmunk vívmányait megvédő, okos megfontoltságra soha nem volt olyan szükségünk, mint ezekben a napokban.

*

Kodály Zoltán távirata

Kodály Zoltán táviratot intézett a szovjet zeneszerzőkhöz, amelyben kéri, járjanak közben kormányuknál, hogy a szovjet csapatokat azonnal vonják ki Magyarország területéről.

*

Mindszenty József rádiónyilatkozata

(...) Mi kis nemzet vagyunk, kis ország a földgömbön. Ám valamiben mégis elsők vagyunk: egy nemzet sincs, amely ezeréves történelme során nálunk többet szenvedett volna. Első királyunk, Szent István uralkodása után nagy nemzetté fejlődtünk. A nándorfehérvári győzelem után, amelynek 500. évfordulóját üljük, nemzeti létszámunk egyezett az akkori Angliáéval. Ám folyton szabadságharcokat kellett vívnunk, legtöbbször a nyugati országok védelmében. Ez megakasztotta a nemzetet és mindig újra saját erőnkből kellett a felemelkedést keresnünk.

Mi rendkívül súlyos helyzetünkben is reméljük, hogy nincs ellenségünk. Auért, mert mi se vagyunk ellenségei senkinek sem. Minden néppel és országgal barátságban akarunk élni. (...)

*

A Budapesti Szerszámgépgyár munkástanácsának három tagja beszél

(...) Újabb kérdés a magyarországi változásokkal kapcsolatban: több pártvezető, így Kádár János és Kovács Béla is beszéltek a napokban arról, hogy megvan az ellenforradalom veszélye is. A forradalom első szakaszának hajtóereje az ifjúság, a felkelt fegyveres csapatok voltak. A forradalom második szakaszának, a most kezdődő békés alkotásnak a hajtóereje a munkásság és a parasztság. S ez a két osztály nem engedi, hogy weiszmanfrédék és eszterházyk a nyakukra üljenek.

*

Nem ezért harcoltunk!

Tegnap délelőtt a Széna téren kakastollas, csendőrsapkás fiatal ember tűnt fel. Azonban nem sokáig sétálhatott ebben a viseletben, mert az egyetemisták leverték fejéről a csendőrsapkát és futásra kényszerítették. A csendőrsapkás súlyosan téved. A magyar parasztok az elmúlt évek hibái helyébe nem Horthy csendőreit várják vissza. A magyar falu népe nyugalomban, biztonságban akarja művelni földjét. A parasztság és az egész magyar nép jogos követeléseinek gyakorlati megvalósításához nem a cikázó kakastollak, hanem a szocialista demokrácia megszilárdítása, a rend és a nyugalom megteremtése hiányzik. A Széna téri kísértet megjelenése - és más egyre szaporodó jelek - komoly figyelmeztetés minden hazáját szerető magyar ember számára. Mindazoknak pedig, akik a kakastollak visszatérésére számítanak, azt mondjuk: kérdezzék meg dicsőséges forradalmunk harcosait, felkelésben részt vevő egyetemistákat, munkásfiatalokat, vajon a csendőrök visszatéréséért harcoltak-e, vajon Eszterházy herceg százezer holdjaiért, a weiss manfrédok és chorinok millióiért hullatták-e vérüket? A Széna téri fiatalok határozott n e m e t kiáltottak. Ilyen félreérthetetlen választ kell adnia minden igaz magyar hazafinak.

*

A magyarországi helyzet a Biztonsági Tanács előtt

Pénteken éjjel összeült az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy megvitassa a magyarországi helyzetet. Az ülésen Henry Cabot Lodge amerikai küldött a Szovjetunió magyarországi katonai lépéseit "megdöbbentőnek" minősítette és kijelentette, hogy az ENSZ nem lehet tétlen szemlélő. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának sürgősen összehívott ülésén mondott beszédében az amerikai küldött felkérte kartársait, vegyék fontolóra, hogy mit lehet most tenni, "hogy támogassuk a bátor magyar népet a szabadságért vívott küzdelmében". (...) Az angol küldött hangoztatta, Nagy-Britannia örömmel üdvözölte Nagy Imrének azt a nyilatkozatát, hogy hazája kilép a varsói szerződésből és az a szándéka, hogy semleges nemzet legyen. (...) Arkagyij A. Szoboljev szovjet küldött azt mondotta, hogy Nagy Imrének azok a kijelentései, amelyek szerint újabb szovjet fegyveres erők léptek Magyarország területére, "teljes mértékben alaptalanok". Szoboljev ezután hozzáfűzte, a tanács ülését azért hívták össze, hogy "leplezzék az Egyiptom ellen intézett angol-francia támadásokat".

*

A Zsenminzsipao a szocialista országok egységéről

A Zsenminzsipao november 3-ai számában Éljen a szocialista országok nagy egysége címmel hosszú vezércikket közöl. A magyarországi eseményeket érintve, rámutat: a kínai nép mélységes rokonszenvet érez a magyar nép iránt az utóbbi események kapcsán. Kétségtelen, hogy egyesek hibákat követtek el a munkájuk során és sok szenvedést okoztak a magyar népnek. "Magyarország azonban függetlenségét, szabadságát és boldogságát csak szocialista országként tarthatja meg." A szocializmustól való eltérés óriási szerencsétlenséget zúdít a magyar nemzetre. (...) A kínai nép reméli, hogy elvtársi befolyása segítheti Magyarország szocializmusának ügyét a jelenlegi komoly helyzetben, valamint azt, hogy pozitív akciókkal védheti a szocialista országok nagy nemzetközi szolidaritását." "Kína népe nem táplál semmiféle illúziókat az imperialistákról és lakájaikról. Ezzel szemben őszinte, nagy és testvéri barátságra találtak a Szovjetunió és a szocialista országok népeiben. Ez az, amiért Kína népe szilárdan a szocialista Szovjetunió oldalán áll.

*

AFP

John Foster Dulles amerikai külügyminisztert szombaton reggel vakbélgyulladás miatt kórházba szállították.

Százezer zloty összegű segélyt juttatnak Magyarországnak a lengyel mezőgazdasági dolgozók.

*

Hétfőn és kedden indul el Prágából Melbourne-be a magyar olimpiai csapat

A magyar olimpiai csapat a Prágától 100 kilométerre levő Nymborkban, a Testnevelési Főiskolán tartózkodik. A sportküldöttség valamennyi tagja egészséges és minden versenyző állandó edzéseket folytat. Az olimpiai csapat az eddigiek szerint hétfőn és kedden két csoportban indul el repülőgépen Prágából Melbourne-be a frnacia légiforgalmi társaság gépein.

*

Németh László: Pártok és egység

A nemzet ilyen óriási megmozdulása után természetes, hogy őt magát kell megkérdeni, hogy képzeli el jövőjét. Ennek a megkérdezésnek legmegbízhatóbb módja: a választás, a pártprogramoknak a nemzet elé bocsátása. Első lépés erre, úgy mondják, csak az 1948-ban felbomlott pártok feltámasztása lehet.

Én azt hiszem, kül- és belpolitikai okokból is jobb volna, ha néhány hetet még várhattunk volna, de ha a nemzet élni akar visszaszerzett jogaival és kikényszerítette, vigyázzunk, hogy minél több jó és minél kevesebb rossz származzék belőle. Végzetes tévedés lenne, ha a feltámasztott pártokkal, nem kívánt kísértetjárásként, az akkori pártélet szelleme is visszatérne.

Nem vádolni akarok. Senki sem látja tisztábban a mentségeket. Olyan módszerekkel álltunk szemben, amelyekre a magyarság tapasztalatainál fogva nem volt felkészülve. Akiket ez a módszer jellemükben felőrölt vagy hibás lépésekre kényszerített, inkább szánni valók, s amennyiben értékeik vannak, azt szeretnénk a nemzeti munkának is megmenteni. Amit mondani akarok: hogy ezek a feltámadott pártok voltaképpen csak új pártok szervező helyei lehetnek, amelyekben mi, régiek, már akik politizáltak közöttünk, fokról fokra a forradalomcsináló s abban megtisztult fiataloknak adjuk át a helyet.

Van azonban ennek a sokpártrendszernek nagyobb veszélye is, mint a hajdani pártok tülekedésének; kicsinyeskedő hullámzása a meggyűlölt rendszerrel együtt széttépheti azt a szocializmust is, amelyről fiatalon álmodtunk, s amelyhez a letűnt rendszer bűnei közt is ragaszkodtunk. Három dolgot kell itt mindenkinek meggondolnia:

1. Hogy Magyarország az elmúlt évtizedben elég messze haladt a szocializmus útján, voltaképpen szocialista állammá lett. Ezt a helyzetet a régi rend lerombolásának a vágyában számba nem venni olyan óriási botlás lenne, amilyen a kommunistáké volt, akik a magyar gazdasági élet, főként a mezőgazdaság valóságos állapotát, magasabb fejlettségét számba nem véve, oda rombolták, ahol az orosz állt az októberi forradalom előtt, csak hogy a lenini menetrend szerint láthassanak a felépítéséhez. Intézkedéseinkben a mostani állapotokból kell kiindulni, eltökélve, hogy ami vívmány vagy kis változtatással vívmánnyá alakítható, azt megtartjuk, s megfelelő irányban továbbfejlesztjük.

2. De, ha a helyzet nem is parancsolná, a magyar nép klasszikus művekben testet öltött vágya is azt diktálja, hogy a szocializmus elvéhez ragaszkodjunk. Nem ismerek olyan magyar írót, gondolkozót, aki a szocializmsunak ellensége lett volna. A vita inkább akörül volt, hogy szocializmusunk a külföldi patronok hű másolása legyen-e, vagy az általános elveknek a magyar természethez, gazdasági helyzethez idomuló alkalmazása. A vita most eldőlt, eldöntötte a meg nem kérdezett nemzet. De a döntés nem a szocializmus, csak annak tőlünk idegen formája ellen történt.

3. Végül az sem közömbös, hogy a szocializmus vállalásával vagy elvetésével mit nyerünk, s vesztünk a világban. Ebben a pillanatban hallgattam végig a magyar semlegességi nyilatkozatot. Ki nem helyesli, hogy a magyarság semmiféle hatalmi csoportosulásban részt ne vegyen? Azonban épp ezzel önkéntelen kapcsolatba kerültünk az államoknak azzal az egyre növő, semlegességre törekvő tömbjével, amelyek között véleményem szerint a helyünk is van. Lengyelországra, a szabadság felé haladó Duna-népekre, a színes nemzetek világára gondolok. Ezek a népek pedig vagy szocialisták, mint Lengyelország és Jugoszlávia, vagy ősi eszméik alapján, de a szocializmussal rokon rendszerek felé haladnak, mint India. Ezek a népek kétségkívül sorra elidegednének tőlünk, ha mi csak látszatra is, abba esnénk vissza, amit ők polgári demokráciának neveznek. De ugyanezt kívánja az a tisztelet is, amelyet a Szovjetunió népeiben viselkedésünkkel, reméljük, kivívtunk, sőt úgy hiszem, a Nyugat jobbjainak a figyelme is, akik e meghökkentő forradalom után mintaadó politikai berendezkedést várnak tőlünk.

Éppen ezért nagyon fontosnak tartanám, hogy a kormánykoalíció pártjai, de lehetőleg minden párt: közös nyilatkozatot adjon ki, amelyben a szocializmus néhány nagy elve mellett, mint a gyárak kézben tartása, bizonyos alacsony (25-40?) holdszám fölötti birtokok vissza nem adása, hitet tennének. Nagyon szép lenne, ha néhány olyan elvben is megegyezhetnének, amely a szocializmus sajátos jellegét is hangsúlyozhatná, mint például a munkásság részesedésének kimondása az ipari és kereskdelemi vállalatok vezetésében és jövedelmében, vagy a laza, önkéntes, hegyközségszerű szövetkezetek támogatása. A birtok külön célja, feladata ezen a közösen elismert nem nagyszámú elven túl kezdődne, s az általuk képviselt társadalmi csoportok külön érdekeiben gyökerezne.

Én azt hiszem, ezt a "szocialista" deklarációt minden működő párt elfogadhatná. Az írók pártja, a volt Parasztpárt éppúgy, mint a marxizmus tanait a század és ország megváltozott viszonyaival összehangoló szociáldemokrácia, sőt talán a Kommunista Párt örököse, a Szocialista Munkáspárt is. Nem lehetne kifogása ellene a Kisgazdapártnak sem, hiszen neki nem a "tulajdon szentségének" liberális védelme a feladata, hanem bizonyos holdszám alatti birtokok védelme, amelyeknek a fejlődése ezután nem mennyiségi, hanem minőségi irányban haladna. Kiss Sándor személye, de Kovács Béla nyilatkozatai is biztosítéknak látszik, hogy a Kisgazdapárt nem lesz a kapitalzmust feltámasztani akaró emberek menhelye. A Katolikus Néppárt első nyilatkozatából is azt hallom, hogy az utóbbi idők vívmányait nemcsak felmondani nem akarja, de továbbfejleszteni.

Egy ilyen nyilatkozattal, amely, úgy érzem, a pártok és az ország akaratát fejezné ki, pillanatnyi hasznán túl históriai jelentőségű politikai forma is jönne létre: a néhány nagy, közös alapelven álló többpártrendszer, amely az egységes eszmei alapon álló társadalmi rendszerek határozottságát a parlamentáris rendszer rugalmasságával egyesítené.

*

Őrizzük meg a forradalom dokumentumait, emlékeit

Az Országos Széchényi Könyvtár kér mindenkit, aki részt vett a forradalom bármely eseményében vagy szemtanúja volt bármely megnyilvánulásnak, hogy röviden írja le, foglalja össze az átélteket, a hallottakat. Minden esemény, élményleírás lehetőleg rögzítse a pontos időpontot és helyet. A könyvtár kér mindenkit, aki fényképfelvételeket készített a forradalom napjaiban, juttasson el felvételeiből egy-egy másolatot a könyvtárhoz.

*

Szemelvények a Népszabadság 1956 november 4-ei számából.