„A Milla túl nagy ambícióval nyilatkozik bárki másról, ahhoz képest, hogy a vezetése gyakorlatilag semmiféle legitimációval nem rendelkezik. Juhászt és társait senki nem választotta meg, senki nem bízta meg semmivel, néhány társukon kívül. A Milla nem rendelkezik tagsággal, megkockáztatom, hogy bázissal sem, hiszen a nemzeti ünnepeken összetrombitált demonstrációk közönsége nem a Milla jól megkülönböztethető bázisa, hanem mindazon emberek együttese, akik a különleges időpontokban szeretnék kifejezni, hogy nem tetszik a rendszer. A Milla látványosan felsült minden alkalommal, amikor nem a kitüntetett időpontokban próbált tömegeket maga mellé állítani, ezért ezt gyorsan be is fejezte. Akik a Milla megmozdulásain részt vettek, azok egy olyan civil szerveződés által meghirdetett demonstrációra mentek el, amelynek szervezői alkalmat és lehetőséget teremtettek az ellenérzés kifejezésére anélkül, hogy egy politikai program vagy pártjellegű szerveződés mellé kellene állniuk. Az a tömeg nem a Milla tömege, amelyet Juhász Péter március 15-én vagy október 23-án lát. Ráadásul ezek az emberek nem választották meg őt és társait, ők jelenleg egyesületük néhány tagján kívül senkit nem képviselnek, kizárólag saját magukat. Annál is inkább, hogy a magukénak tulajdonított tömeg nagyobb részét azok az emberek alkotják, akik olyan pártok tagjai és szimpatizánsai, amelyeket ők kizárnának a közéletből, de a demokratikus együttműködésből mindenképp. (...)
Ehhez a gyakorlatilag nem létező szervezethez kötötte a szekerét Bajnai Gordon volt miniszterelnök, aki nagy kompromisszumokat kötött annak érdekében, hogy egy kitüntetett napon szólhasson azokhoz, akik már régóta követelik a nyílt színre lépését. Ez még magyarázható, de az már teljesen érthetetlen, hogy ezzel a legitimáció nélküli szervezettel, amely ráadásul elfogadhatatlan módon magyarázza a közelmúlt történelmét, és azonosít demokratákat fasisztákkal, egy választási szövetség keretében kompromittálja magát. A Millának nincs bázisa abban a pillanatban, hogy önálló politikai erőként jelenik meg a sok közül. Ez a szervezet megtámadja és elvitatja mindazok életét, múltját és történelmét, köztük burkoltan Bajnai Gordonét is, akik eddig az országért bármit tettek. Félrevezetve azokat is, akik a demonstrációin eddig részt vettek. Mindezt átlátszó politikai számítások mentén teszi, amelyek semmivel nem különbek, mint azok, amelyekkel szemben alternatíva szeretne lenni. Nem kívánom részletezni, de aki nemet mond Gyurcsányra, annak nemet kell mondania Bajnaira is. Ezzel nem a két kormányzás között húztam egyenlőségjelet, de Bajnai minden tekintetben ugyanolyan része az elmúlt húsz évnek, mint Gyurcsány. Hazugságban születik ez Milla-párt, és álnokság a dajkája. Bajnai Gordon pedig miközben a legszélesebb ellenzéki összefogás jelszavával tért vissza a közéletbe, a Millával való szövetségben a legnagyobb megosztást hozza létre, miután ez a szövetség azt az érzetet kelti, hogy nem csupán Orbánt akarja leváltani, hanem az MSZP-DK oldalnak is alternatívát kíván állítani. A Millával a közös pont csak az lehet, hogy az MSZP-DK a múlt, amellyel a tisztalelkű Milla le akar számolni, és ezzel szemben ők a jövő. Csakhogy ennek a múltnak, mint azt már jeleztük, Bajnai Gordon is a része, ami azt jelenti, hogy itt nem valami magas elvekről, hanem világos politikai számításról van szó, amelyben a Milla ugródeszkaként felhasználná Bajnai Gordon népszerűségét, és az iránta táplált reményt és bizalmat. Cserébe ezért nem ad semmit, kivéve azt a látszatot, mintha Bajnai mögött jelentős erő állna, és ez nem azonos se az MSZP-vel, se Gyurcsánnyal, akik ugyebár lejáratódtak. A Fidesz még így is Gyurcsánnyal akarja Bajnait amortizálni.”