Gyurcsányista libsikből jobbos falanxisták

Balavány György csütörtökön írt egy blogbejegyzést a Jobbik miskolci produkciójáról, ami így zárul: „Kíváncsian várom, ennek alapján indul-e eljárás Vona Gábor és a hasonló kijelentéseket tevő társai ellen. Valami jogállamról volt szó, azt hiszem. Nekem se időm, se kedvem följelentéseket írogatni, de ha valaki ért az ilyesmihez, legyen már szíves. Köszönöm!″ Két napra rá újabb poszt jelent meg a blogján, Sajnálom, hogy rasszista voltam címmel.

A Vona elleni feljelentésre biztató írást olvasva felrémlett, hogy a szerző mintha korábban is foglalkozott volna a cigány-magyar együttélés kérdésével, nem egészen a mostani alapállásból. Hamar megtaláltam egy 2008-as cikkét, amit még a Magyar Nemzetben közölt. Be is írtam hozzászólásként a poszthoz a következő formában:

„Vona Gábor feltűnően hasonlóan beszélt ahhoz, ahogy 2008-ban egy bizonyos Balavány György írt:
'Ma egy kétgyermekes magyar pedagógus házaspár kevesebbet keres a munkájával, mint egy négygyermekes munka nélküli cigány család segélyekből, adományokból és kétes ügyekből. Eközben cigányok egész falvakat rombolnak le, erdőket-mezőket tarolnak le, s felkoncolják, aki útjukba áll. Ahol túlerőbe kerülnek, nyíltan terrorizálják a lakosságot. És a magyarok tűrik a mindennapi Olaszliszkát. Tűrik, hogy a vagyonuk, az életük és a szavuk kevesebbet ér, mint a cigányoké. A magyarok nem tehetnek róla, hogy a „cigány politikus” kifejezésről Kolompár Orbán jut az eszükbe, aki máig nem tisztázta magát a sokmilliós sikkasztás vádja alól, vagy Horváth Aladár, esetleg az a Mohácsi Viktória, aki a magyarokat vádolja, amikor háborúznak a cigány uzsorások. A magyarság azonban tolerálja a hivatásos mocskolódókat, a kivakarózott jogvédőket, a tarkamagyar őrülteket, sőt a szocibérenc filisztereket is. Hát ez a valóság. Meg az, hogy nincs kedvem tovább az adómból eltartani naplopókat, akkor sem, ha cigányok. Tartsák el magukat, dolgozzanak, ha élni akarnak.'
http://mno.hu/migr_1834/intolerancia_a_nemzettel_szemben-352856″

Egyébként sem vagyok nagy híve a közéleti- vagy sajtóviták büntetőjogi útra terelésének, de Vona miskolci beszéde és Balavány írása közül nem olyan egyszerű eldönteni, melyik a keményebb kontent, így aztán különösen visszásnak találtam Balavány szemforgató felhívását. Persze, változhat az ember véleménye, akár néhány éven belül is komoly fordulatot vehet, ha erős hatások érik. Csak ilyenkor illendő valamilyen formában reflektálni korábbi álláspontunkra, pláne megértő(bb)nek lenni azzal szemben, aki saját korábbi hibánkba esik. A neofita buzgóság különösen visszatetsző, ha feljelentgetésről van szó, pláne, ha mást buzdítunk erre, mivel se időnk, se kedvünk.

Mikor később visszanéztem, hiába kerestem a kommentemet a többi között. Volt egy olyan érzésem, hogy ebben a jogérzékeny környezetben esetleg baja eshet gyűlölködő, uszító hozzászólásomnak, ezért itt a képernyőmentés, ami bizonyítja, hogy létezett (mint ahogy a törölt kommentre hivatkozóhozzászólásokis ezt igazolják).

Nagyon rossz néven veszem, ha bárki, bárhonnan, bármilyen írásomat törli – különösen, ha a szólás szabadságának egyik kortárs bajnoka teszi ezt –, de úgy gondoltam, várok a reakcióval, hátha csak hirtelen felindulásból szaladt meg a radír, és később megbánja a házigazda (a Mandiner véleménydobozába mindenesetre odatettem a 2008-as írást a friss mellé, kommentár nélkül). A tegnap megjelent posztban a cigány-ügyi ellentmondást igyekszik ugyan tisztázni, a tisztogatásra azonban egyetlen szót sem veszteget. Sőt, később egy hozzászólásban ezt írja: „A mandineren szemlézett cikkek alatti kommentáradat verbális latrina. Visszataszító. Én nem szeretném, ha a blogom ilyen lenne, ezért mindent törlök, ami átlépi a moderációs ingerküszöbömet. Ez az én blogom, jogom van hozzá-ilyen egyszerű. A HÁZIGAZDA TÖBBNYIRE NEM SZERETI, HA A SZŐNYEGÉRE SZARNAK.” Ezt olvasva döntöttem el, hogy megírom ezt a posztot.

Balavány nem csak cigány-ügyileg értékelte újra világképét az elmúlt években, ezt a saját bőrünkön tapasztalhattuk. 2009-ben így írt rólunk A Vezér elszabadult című cikkében (amit akkor Ablonczy kolléga meg is köszönt a maga esetlen módján):

„Novák egyébiránt olyan, magukat konzervatívnak nevező orgánumokban is törzsszerző, mint a Konzervatórium vagy a Kommentár. A Reakció nevű, szintén konzervatívnak mondott liberális portál vezércikkírójának Morvai Krisztina megtámadásáról az jut eszébe, hogy szerinte Morvainak nincs joga EP-képviselőjelöltnek nevezni magát. A hozzászólások közt – moderálatlanul, vagyis egyetértő hallgatás mellett – megjelenik egy ilyen bejegyzés: »Morvai Krisztinát én is lefújnám könnygázzal.« Bravó, ifjú »konzervatívok!« Beálltatok a Vezér mögé, aki egyébként a Civil Jogász Bizottság 2006-os, rendőrterrorról szóló jelentését »szemétkosárba valónak«, Morvait nyilvánosan antiszemitának nevezte…”

Hogy mindenki számára egyértelmű legyen: a változatosság kedvéért a Vezér itt éppen nem Orbánt, hanem Gyurcsányt takarja, azaz Balavány egyszerre nevez minket liberálisnak és Gyurcsány utolsó csatlósának, mindezt egy moderálatlan komment miatt. És hogyan lát minket ugyanő 2012-ben? Így (miután Szilvay Gergely kollégánk – meglehetősen keresztényietlen módon – nem átallotta egyesével végigvenni a Szent Istvánról szóló Balavány-poszt tárgyi tévedéseit):

„Na, szóval felállt a jobbos falanx, a Mandinertől szegény Szentmihályi Szabó Péteren át Bayer Zsoltig.”

Tehát 2009-ben (Balavány a Magyar Nemzet munkatársa) liberális, álkonzervatív gyurcsányisták voltunk, 2012-re meg (Balavány a HVG bloggere) jobbos falanxisták lettünk. Minden változik, mi meg csak forgunk, mint a szélkakas.