Miért nem blogot indítottál? Amit írsz, az sokkal inkább egy blogos tartalom.
Véletlen, hogy ezt a Facebookon kezdtem el, de most már örülök neki. Elsősorban azért, mert a kommentelők, a lájkolók, és a megosztók arcukat vállaló, hús-vér emberek, nem nicknevek, mint egy blog hozzászólói, ezért nem kell attól félni, hogy eldurvulnak a dolgok. Valószínűleg ha ezt egy blogon csinálnám, akkor egy szenzitívebb történelmi témánál már megindulna a zsidózás és a fasisztázás, ahogy ez lenni szokott.
Ettől függetlenül a Facebookon is előfordul, hogy bizonyos történeteket nem írsz meg, mert félsz, hogy botrány lesz belőlük?
Van, de sosem politikai megfontolásból. Egyrészt nem teszek ki olyan történeteket, amiben a szerző nem izgat. Másrészt arra is nagyon figyelek, hogy a történetekben érintett, még ma is élő embereket ne sértsem meg. Két olyan történet van, amiben még élnek a szereplők. Az egyikük Fifi néni, Radnóti 100 éves özvegye, a másikuk Márkus Anna, Pilinszky egykori felesége, aki ma valahol Franciaországban él. Viszont ezek már elég régi történetek ahhoz, hogy meg merjem őket írni. Természetesen az is fontos szelekciós szempont, hogy a történet szereplőjéről találjak egy jó képet.
Ki az, aki nem izgat?
Olyan is előfordult már, hogy valakiről azért nem írtam, mert megrémített a története. Például Szilágyi Domokosról és Hervay Gizelláról azért nem tudnék jól írni, mert zavarba ejt, hogy Szilágyiról kiderült a szekus múltja. Egyébként nem ítélkezem magánéleti ügyekben, de Nyirő József szerelmi életéről sem fogok írni, mert képtelen lennék szimpatikusnak ábrázolni, pedig a magánéletében nyilván nagyon kedves ember volt. Őt nem akarom rokonszenvesnek ábrázolni, mert Nyirő egy manifeszt nyilas volt, amire nincs mentő körülmény.
Nyirő most amúgy is érzékeny téma.
Ezek az újrafelfedezések mindig érdekelnek: ilyenkor olvasok valamit az adott szerzőtől, hogy releváns véleményt tudjak róla alkotni. Nyirőt is olvastam a nyáron, részben az írásait, részben a soproni nyilas parlament jegyzőkönyveit. Szerintem az ilyen problematikus szerzőket úgy kellene olvasnunk, ahogy a franciák Céline-t, vagy a norvégok Hamsunt: zseniális író volt, mellesleg egy náci gazember. Nálunk a baloldal azt tagadja el, hogy Nyirő tehetséges volt, a jobboldal pedig azt, hogy gazember. Tormay Cécile-ről például írtam, mert egyrészt érdekelt ez a leszbikus történet, másrészt szerintem teljesen rendben van, amit az első világháború előtt írt: a Régi ház egy Buddenbrook light. Wass Albertről viszont azért sem fogok írni, mert túl azon, hogy van vele más problémám is, számomra érdektelen szerző. Nyirőt egyébként klasszisokkal jobbnak tartom, mint Wass Albertet, bár nyomába sem ér Tamási Áronnak. Egyébként pont ezért tettem félre Lukács Györgyöt is, akinek elég izgalmas szerelmi élete volt, de mégiscsak embereket lövetett le.