Az MSZP Mesterházy-féle vezetése nem zárja ki az együttműködést, de a pártelnök és köre hisz a párt önálló győzelmének lehetőségében, Mesterházy a jövő miniszterelnökeként tekint magára. Az ambíció nem bűn a politikában, sőt. Ráadásul kétségtelen, hogy Mesterházy nehéz helyzetben állt a párt élére, erős kézzel vezeti azt, az enyhén növekvő támogatás nem kis részben az ő érdeme. Az elnök sokat dolgozik, kockázatot vállalt, küzd, gondolhatja azt, hogy jár neki a jelölés.
A helyzet sokban hasonlít az 1998-2002 közötti helyzethez. Akkor, az 1998-as váratlan vereség és Horn lemondása után Kovács László állt a párt élére, és a ciklus közepére az MSZP támogatottsága érdemben meghaladta a fő rivális, a Fidesz támogatottságát. Kovácsban mégsem látták a győztes pártvezért, először Németh Miklós intézett kihívást Kováccsal szemben, majd miután Kovács megnyerte a csatát, jött az új kihívó, Medgyessy Péter, és győzött. Miniszterelnök-jelölt, majd később miniszterelnök lett. Kovács tudomásul vette, hogy mit sem ér a párt növekvő támogatottsága, ha a baloldal bázisa nem bízik a pártelnök győzelmi képességében. Hátralépett és pártja győzött.
Mesterházy hasonlóan érezhet, mint annak idején Kovács. Ő harcolt, kihívói meg távol tartották magukat a legkockázatosabb pillanatokban a küzdelemtől, honnan tehát az erkölcsi jog, hogy az utolsó métereken ők álljanak az élre és kiénekeljék a pártelnök szájából a sajtot. Belátom, nehéz dilemma.
Bajnainak ma nincs erős pártháttere. Politikai karaktere, ízlése hozzánk, a Demokratikus Koalícióhoz áll a legközelebb, de ez nem elég, hogy sikeres jelölt legyen. Bajnai akkor lehet sikeres, ha átfogó ellenzéki együttműködés élére állhat, de ezt az együttműködést rajtunk kívül senki nem kívánja tiszta szívvel. Mégis van egy fontos fegyvere a volt kormányfőnek. A választók jelentősnek tűnő hányada, a balliberális értelmiség döntő része őt tekinti Orbán egyetlen lehetséges legyőzőjének. Ez a támogatás talán még nem többségi a demokratikus ellenzéki oldalon, de könnyen azzá válhat, ha Bajnai felhagy óvatoskodó taktikájával és határozott kiállással együttműködésre hívja a pártokat. Nincs kétségem, hogy egyértelmű kiállással megváltozhatnak az erőviszonyok, megszerezhető a választók támogatása, ami jobb belátásra bírhatja a vonakodó LMP-t és MSZP-t.
A megoldás kulcsa – ha van egyáltalán? – Bajnai kezében van. Ha nem tesz semmit, tétovázását elfogadhatatlan taktikázásnak gondolhatják a választók, és megépített hitelessége szétporladhat. Ha beszáll, kockázatot vállal, és bár elbukhat, de megőrzi erkölcsi hitelét és a jövő egyik ígérete maradhat.