Regisztráció | Elfelejtett jelszó | Felhasználó törlése

2012. augusztus 20. 16:37

A mások megbélyegzésétől tartózkodó, politikai korrektségre érzékeny civilizált viselkedés példája hathat.

„Kötöttem az ebet a karóhoz, hogy bármely kényes kérdésben, legyen az Trianon, 1956 – bármi, ami a közeli vagy távoli történelmet illeti, az úgynevezett múltbevallás a politikai és világszemléleti hajlamok által sokféle lesz, a megszólalók pedig a kibeszélés során újabb és újabb sértéseket fognak egymás fejéhez vágni. Vagyis a kibeszélés kívánalma aligha más, mint egy vulgarizált freudista ötlet. A hagyományosan intézményesült keretek között tartott tudományos vagy szakmai viták sem szokták megoldani a felmerült problémákat, főként nem oldják fel a teoretikus szemellenzőkből, személyes vetélkedésekből fakadó ellentétes érzelmeket – hogy ne mondjam, személyes utálatot, indulatot –, hanem legjobb esetben is csak tágítják a valaha szintetizálható ismereteket.

Ami azonban nem kevés, s alighanem alkalmatosabb, mint az úgynevezett társadalmi kibeszélés. Hogy mennyire felszínesen pszichoanalitikus ötlet a kibeszélés ajánlgatása, arról az elfojtás szó is árulkodik abban a gyakori szófordulatban, ami úgy hangzik, hogy a rendszerváltozás előtt »el voltak fojtva a rasszista indulatok«, de a »gyökerei« érintetlenül maradtak. Bizonyára, persze. Most pedig, hogy szabad a szólás, hangot kapnak az indulatok százféle régi sérelem miatt. A rasszista viselkedés és indulat elfojtása azonban nemcsak diktatórikusan lehetséges, hanem civilizatórikusan is, mintaadás, példakövetés, divat útján.

Mi egyéb ugyanis a civilizációs folyamat, mint a nemkívánatos, zsigeri indulatkitörések elfojtása? Erről prédikálunk oly kevesen és oly hiába ajánlva a politikai korrektséget. Nem kétséges, nehéz dolgok ezek, és senkinek nincs kezében a bölcsek köve. De a rasszista és sok egyéb politikai indulat fékezésére még leginkább a mások megbélyegzésétől tartózkodó, politikai korrektségre érzékeny civilizált viselkedés példája hathat. Hogy kevés példát mutatnak erre a nyilvánosság fényében sütkérező politikai intézőkörök? Ez igaz. De hátha mégis ez irányban keresendő különbözőségeinknek élhetőbb elviselése.”

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/40236


Összesen 27 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
időrendben | fordított időrendben | értékelés szerint


Istenkém! A példaadás! No hiszen!Látjuk, halljuk, olvassuk, Gombár et. cimborái(na,jó: szellemi-ideológiai társai) micsoda fényes példákat mutatnak pl. az olimpiai győzelmek vagy éppen most Szent István ünnepe kapcsán. Blabla.


Nem az ellenoldalt, hanem minden tisztességes embert, és nem sértenek,mert a sértődéshez érzelmi viszony kell (pozitív v. negatív).Én nem gyűlölöm az "ellenoldalt", csak vitázom vele.


Eeknek ott a NOL-nál a "társadalmi kibeszélés" azt jelenti, hogy elfordulnak a valóságtól, elengedik a fülük mellett az érveket és a közakaratot, majd ők megmondják a tutit.

Aki nem az ő füttyszavukra lép, az pedig máris antidemokrata.

Ezekkel nem lehet szót érteni, hovatovább szóbaállni sem. Ráadásul kissé dehonesztáló is velük egy társaságba keveredni. Végtére is elég kriminalizált egy banda lettek. Nem csekély hányaduk már kóterben csücsül, mégpedig éppen azok, akik a különféle apparátusokban jeleskedtek. Így hát elég kínos lett ezekkel koccintgatni. Vagy akár vitatkozni.

Végtére is nem szoktunk lapot osztani a besurranóknak.



Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:


Regisztráció | Elfelejtett jelszó