Az USA gazdasági-politikai elitjét sokáig az államalapító fehér angolszász protestánsok irányították, azonban a különböző országokból érkező bevándorlók és az afro-amerikai kisebbség a huszadik század második felétől kezdve mind erősebb befolyásra tett szert. Az elnök ennek ellenére szinte mindig a WASP-ok közül került ki (igaz, volt, hogy fehér holland protestáns vezette az országot). Később a katolikus Kennedy-t választották meg, azonban az igazi vízválasztó az afro-amerikai Barack Obama győzelme volt. Ekkor ért véget a fehér, angolszász és protestáns elit addig szinte korlátlan dominanciája a pozícióban és ez a jelenlegi mezőnyön is meglátszik.
A republikánus elnökjelölt, Mitt Romney kiválasztotta alelnökjelöltjét: a republikánusok a mormon Massachusetts-i exkormányzó neve mellett Paul Ryan wisconsini képviselőé mellé tehetik novemberben az ikszet. Bár egyes elemzők azt várták, hogy az Obama elnököt gyenge pozícióból megszorítani igyekvő Romney nőt, vagy latinó származású politikust vesz maga mellé, a katolikus Ryan mellett is szóltak érvek.
Romney egy technokrata milliomos, akiről a választások előtt két dolgot tudott az átlagos szavazó: a mainstream által szektának minősített mormon vallás követője, illetve politikai álláspontjait úgy váltogatja, mint más milliárdosok az öltönyeiket. Egyik – a republikánus kemény mag szerint – problémás lépését még a liberális Massachusetts állam kormányzójaként követte el: állami egészségbiztosítást vezetett be. Alelnökjelöltje, a fiatal, csupán a negyvenes évei elején járó Paul Ryan a republikánusok fiskális politikát képviselő szárnyának vezércsillaga, a magas jövedelműek adócsökkentésére és a szociális kiadások visszaszorítására koncentráló programját bibliaként kezeli a washingtoni ellenzék jelentős része.
Márpedig az idei választáson a hátrányból induló republikánusok a fiskális szigorúságot próbálják előtérbe helyezni, fő támadásuk Obama elnök legnagyobb (és szinte egyetlen komoly) eredménye ellen irányul: az állami egészségbiztosítás bevezetése ellen. Romney eddig meglehetősen nehezen tudta kezelni ezt az ellentmondást, Ryan libertariánus-fiskális konzervatív háttere azonban segíthet ebben.