Rendszeresen használják a zsidóbérenc, a pedofil zsidó, Krisztus-gyilkosok, izraeli zsidók betelepítése, vérvád, zsidó horda és egyéb kifejezéseket. Szeretném tudni, mit értenek ezen, ha egyébként nem antiszemiták, ahogy állítják. Minden beszélgetéshez szükségesek azok a kiindulási alapok, amelyekben egyetértés van.
Mindeközben antiszemita vagy kisebbségellenes megnyilvánulásokra vonatkozó monitoring rendszer kiépítéséről egyeztetett az amerikai zsidó közösség képviselőivel Washingtonban Gál András Levente kormánybiztos. Ön mit vár egy ilyen rendszer működésétől?
Magyarországon kissé hektikus annak értékelése, amit Amerikában vagy Nyugat-Európában antiszemitizmus vagy szélsőségesen súlyos megnyilvánulás alatt értenek. Erre lehet alkalmas egy szakmailag megalapozott monitoring rendszer felállítása. Azt látjuk, hogy bekerülnek olyan írók a nemzeti alaptantervbe, mint Nyirő József, Schweitzer József főrabbi urat pedig lezsidózzák az utcán. Ez a két példa lehet ugyan egyszerre az antiszemitizmus megnyilvánulásának jele, de mégis nehezen kezelhető egy csomagban. Jelenleg mégis – a média hatása miatt – sokak fejében összekapcsolódhat. Minden országban van antiszemitizmus, Magyarországon is, s úgy néz ki, egyre nagyobb igény is van rá. Ezzel nem azt mondom, hogy lényegesen súlyosabb lenne a helyzet, mint négy, öt évvel ezelőtt volt, de az tény, hogy amikor nehezebb a gazdasági helyzet, növekszik a létbizonytalanság, akkor megnövekszik a szélsőséges nézetekre rezonálók száma is. Számos más aspektusa is lehet azonban egy ilyen vizsgálatnak. Európában nem a mifelénk ismert antiszemitizmus a mainstream, sokkal inkább a muszlim és izraeli konfliktuson alapuló. Ezért azt gondolom, hogy ma Magyarországon nagyobb biztonságban vannak a vallásos zsidók, mint sok nyugat-európai nagyvárosban. Nincsenek a magyar jogalkotásban olyan témák sem napirenden, mint a kóser vágás vagy a körülmetélés korlátozásának, illetve betiltásának a kérdése. Az viszont ijesztő, hogy a magyar országgyűlésben képviselteti magát egy rasszista, antiszemita párt. A monitoring rendszer felállítását azért is támogatom, mert képes lehet kimutatni egyes ügyek túl-, vagy alulreagáltságát.
Nyirő neve igazi hívószó lett az elmúlt hónapokban. Mire lehet következtetni a múltból a XXI. századba visszaemelt, vitatott személyek kultuszából, legyen szó Wass Albertről, Nyirő Józsefről, Tormay Cécile-ről, vagy a kormányzó Horthy Miklósról?
Az irodalom világát külön kellene választani a múlt politikai szereplőinek felemelésétől. Ha valakik úgy gondolják, hogy vannak olyan nagy szellemi vagy irodalmi teljesítményt felmutató írók, akik eddig hanyagolva voltak, s most érdemes lenne őket illetve munkásságukat újra elővenni, azt el tudom fogadni. Csak nem szabad közben elhallgatni, hogy egyébként az ő személyes vagy politikai megnyilvánulásaik mik voltak. Minden norvég diák ismeri Knut Hamsun műveit, de a tankönyvekben az is szerepel, hogy a szerző a nácizmussal szimpatizált, és ezzel rengeteg kárt okozott a hazájának. Nem lehet az írói munkásságot körömollóval levágni a közéleti szerepvállalásról Nyirő vagy Tormay esetében sem. Nem lehet úgy csinálni, mintha mindez nem lenne baj. Ha mégis így történik, miközben egy huszonöt neves ajánlott szerzői listán rajta van a nevük, akkor ez az egész ügy túlnő az irodalmi kontextuson. Természetesen minden nemzetnek, minden politikai közösségnek kell, hogy legyenek olyan meghatározó figurái akikre felnéz. Horthyt ilyen pozícióba emelni, véleményem szerint nem jó ötlet. A másik oldalról nézve pedig az a hiba, ha csak a több százezer zsidó deportálásáért felelős embert látjuk személyében. Az ő revizionista politikája, mely a részleges revíziót is elvetette és a mindent vissza alapra helyezkedett…