Uránbánya Pécs alatt?

2012. július 20. 09:11

Egy ausztrál cég újra uránbányát nyitna Pécs mellett a bezárt bánya szomszédságában lévő bányatelkeken, ahonnan a város lakott területe alá is befúrnának. A pécsiek egy része örül az új munkahelyeknek, mások viszont féltik az ivóvízbázist és az egészségüket. Riportunk a várost megosztó bányanyitási tervekről.

Az ötvenes években nyílt meg, és évtizedekig működött a Pécs melletti uránbánya, amelyet csak a rendszerváltás után zártak be. Milliárdokat költöttek a bányabezárásra és a környezet rekultivációjára, ez a munka néhány éve fejeződött be teljesen.

A Wildhorse Energy Hungary Kft., egy ausztrál cég 100%-os leányvállalata, 2006-ban szerzett kutatási engedélyt a bezárt bánya melletti bányatelkekre, azonban az azóta eltelt időben csak három kutatófúrást végeztek, de egyiket sem a saját kutatási területükön, hanem a volt bánya területén. A cég megállapodást kötött két állami vállalattal: a Mecsekérc Zrt-vel, amelyet korábban a vörösiszap-katasztrófa utáni rekultivációval bíztak meg; valamint a Mecsek-Öko Zrt-vel, amely jelenleg is végzi a pellérdi ivóvízbázis uránmentesítését. A megállapodásban a felek rögzítik egy vegyesvállalat létrehozására irányuló szándékukat, valamint a Mecsek-Öko megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a rendelkezése alatt álló régi bányatelek-részek „egy jövőbeni közös uránérc-bányászati tevékenység számára elérhetőek, illetve felhasználhatók legyenek”. Ebben a vonatkozásban értelmet nyer, hogy miért a régi bányatelken fúrt eddig a Wildhorse.

Próbafúrás Pécs belterületén

Az újabb próbafúrást viszont a város belterületén, Kismélyvölgyben tervezik, a helyi lakosok és a civilek tiltakozása mellett. A próbafúrás jelentősége abban rejlik, hogy úgy tűnik, ez az egyetlen pont, ahol az önkormányzat valós döntési helyzetben van, ugyanis az eddigi kutatófúrások Pécs közigazgatási területén kívül, állami tulajdonú területen folytak, a város belterületén történő próbafúráshoz viszont a közgyűlés hozzájárulására van szükség: vagyis, ha az önkormányzat nem akarná a bányát, most tehetne legalább egy gesztusértékű lépést.

Azonban úgy tűnik, az önkormányzatnak nincs álláspontja az ügyben: egyelőre a Wildhorse kutatási eredményeire és a környezeti hatásvizsgálatra várnak. Nagy Csaba, Pécs fideszes alpolgármestere a Mandinernek elmondta, hogy az ásványkincsek állami tulajdonban vannak, azok a bányászat során, bányajáradék fizetése ellenében kerülnek a bányászatot végző cég tulajdonába, ezért az egész engedélyeztetési eljárás az államra, állami hatóságokra és nem az önkormányzatra van építve, vagyis a bányanyitásról kormányzati szinten fognak dönteni. Egyedül a város belterületén zajló munkálatok, jelen esetben a kismélyvölgyi próbafúrás tekintetében van a közgyűlésnek döntési lehetősége. Egy esetleges helyi népszavazás kérdésében az alpolgármester szkeptikus, közmeghallgatást viszont mindenképp tartana az ügyben.

Kővári János, az Összefogás Pécsért Egyesület frakcióvezetője kijelentette: az ÖPE mindenképp népszavazást fog kezdeményezni a bányanyitásról, de csak a környezeti hatástanulmány elkészülte után. Álláspontja szerint azért szükséges ezt megvárni, hogy a polgárok tájékozottan tudjanak dönteni, valamint az eredmények a közgyűlés illetékességét – és ezáltal a népszavazás létjogosultságát – is megalapozhatják; például az ivóvízbázis veszélyeztetettsége esetén, amelynek biztosítása kötelező önkormányzati feladat, népszavazást pedig csak ilyen, a közgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésben lehet kiírni.

Kérdés azonban, hogy egy népszavazás egyáltalán sikeres lehet-e. Peták Péter, az uránbányát ellenző civil szervezet, a NeMECSEK Mozgalom szóvivője szerint Pécsen az alacsony részvétel miatt – ahogy az a tubesi radar ügyében is tapasztalható volt – lehetetlen érvényes és eredményes népszavazást tartani. Szerinte a politikusok ezzel csak hárítani akarnak, hogy aztán az érvénytelen népszavazás után feltehessék a két kezüket: ők mindent megpróbáltak. Emlékeztet: a helyi Fidesz ellenzékben hősiesen kiállt a tubesi radartelepítés, mint kormányzati szándék ellen, most viszont nem mernek a kormánynak ellentmondani, és a népszavazás mellett álló, Pécsett ÖPE-s Kővári is a Fidesz színeiben ül a parlamentben. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy ha egyszer az illetékes választási bizottság engedélyezi a népszavazás kiírását, az egyszersmind azt is jelenti, hogy a kérdés önkormányzati hatáskör, így eredménytelen népszavazás esetén a közgyűlés dönt, vagyis a politikusok nem ússzák meg a döntést: már ha ők, és ugyanilyen felállásban fognak még ott ülni. Kérdés, hogy érdemes-e, reális-e időhúzásra játszani a ciklus felénél. Ha a kutatófúrások és a környezeti hatástanulmány továbbra is hasonló ütemben haladnak, akkor ez sem kizárt...

Egyéb kormányzati elfoglaltságok

Mivel a hivatalos álláspont szerint az önkormányzat – egyelőre biztosan – nincs döntési helyzetben a bányanyitást illetően, a képviselő-testület illetékes bizottságának júniusi ülésére elhívták Kovács Pál klíma- és energiaügyért felelős államtitkárt, aki azonban hiányos ismeretekről tett tanúbizonyságot: például a Wildhorse, a Mecsekérc és a Mecsek-Öko között létrejött háromoldalú megállapodásról sem volt tudomása, pedig az alapítandó vegyesvállalatról épp néhány nap múlva született kormányhatározat. A bányanyitással kapcsolatos kormányzati álláspontról próbáltuk megkérdezni az államtitkárt, ám a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnál érdeklődésünkre közölték, hogy egyéb kormányzati elfoglaltságai miatt nem tudja vállalni az interjút.

A Wildhorse ügyvezetője által a képviselő-testület illetékes bizottságának nyílt ülésén bemutatott tájékoztató úgy fogalmaz: a hatásvizsgálatok és az engedélyezés után legkorábban három év múlva nyithatna meg a bánya, amelynek üzemi időtartamát húsz évre becslik, és évente egymillió tonna uránérc kitermelésével számolnak. Benkovics István, a magyar leányvállalat ügyvezetője a Mandinernek azt nyilatkozta: a nagyjából ezer méteres mélységből kitermelt uránércet a felszínen, „a ma elérhető legjobb, legkorszerűbb technológiával” dolgoznák fel, szigorúan ellenőrzött körülmények között. A bánya és a feldolgozóüzem a tájékoztató szerint mintegy ötszáz közvetlen munkahelyet jelentene. (A régi uránbányában nagyjából tízezren dolgoztak.) A pécsiek közül sokan azért örülnének a bánya megnyitásának, mert a városban nagyon magas a munkanélküliség, és ebben látnak megoldást a problémára. Amikor azonban szembesültek azzal, hogy csak néhány száz új munkahely lesz, többen elbizonytalanodtak, hogy megéri-e.

A volt bányászok többnyire örülnek az ötletnek, a sugárzással kapcsolatos aggályokra csak legyintenek: „Sugárzik, persze hogy sugárzik, de valamibe' meg kell halni” — számos ilyen és hasonló véleményt hallani öreg bányászoktól. Egyiküknek két daganatot műtöttek ki a tüdejéből, de így is azt mondja, hogy visszamenne a bányába, ha fiatal lenne. Az ő kétkedésük inkább az új technológiának szól, aminek a lényege, hogy valamilyen savval oldják ki az uránt a hordozó kőzetből, és a zagyot visszatömködik a bányaüregekbe. „Mi lesz így az ivóvízbázissal?” – kérdezi egy középkorú bányász, aki ennek ellenére örülne az újranyitásnak és „zokszó nélkül” menne vissza dolgozni, sőt, a fiát is vinné magával.

A bányát ellenzők igazságtalannak tartanák, ha esetleg egy népszavazáson a nyugdíjas bányászok döntenének a város jövőjéről, akik már nem tudnak dolgozni, és akik csak a régi, kiemelkedő fizetésük felett nosztalgiáznak. „Azt a magas fizetést nem ők termelték meg maguknak, ingyen kivittük az oroszoknak; nem az urán áráért kapták azt a sok pénzt, hanem az államtól, az adófizetők pénzén!” – háborog egy középkorú nő. „A multik nem fognak nekik annyit fizetni, maximum százötvenezret. Annyiért ki megy le a bányába?” – teszi hozzá egy férfi.

Gazdasági csodavárás

A munkahelyteremtés kapcsán Peták szerint naivitás a városban jellemző „gazdasági csodavárás”. Mint mondja, a tervezett ötszáz főnek csak egy kisebb része lenne bányász, ráadásul a Wildhorse Pécsett a szakképzett munkaerő hiányára panaszkodik, arra viszont nem kaptunk választ a cégtől, hogy indítanak-e szakképzést. A civilek attól tartanak, hogy részben hozott munkaerővel dolgoznának, az egyéb munkakörökben foglalkoztatottak nagy része pedig nem abból a rétegből kikerülne ki, akiket legjobban sújt a munkanélküliség. A munkahelyekkel kapcsolatban a Wildhorse kérdésünkre leszögezte: már most sokan érdeklődtek náluk, mint leendő munkavállalók, ugyanakkor a cég „magas minőségi követelményeket szab a szakképzett munkaerőt igénylő területek ellátása iránt”. A városban akadnak olyan hangok is – többnyire idősek –, akik nem hallottak a bányanyitásról és nem is érdekli őket, a Mandiner által megkérdezett fiatalok pedig rögtön a sugárzásra asszociálnak: „Uránbánya? El vagyok tőle ájulva, minden vágyam, hogy három szemű, zöld fejű gyerekem szülessen!” – ironizál egy huszonéves srác.

A Wildhorse a helyi tudományos életbe is beszállna. A honlapjukon található tájékoztató szerint megállapodást kötöttek a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetével, melynek keretében oktatási együttműködés és szakdolgozati témavezetés mellett terepgyakorlatra fogadnak hallgatókat, valamint vállalták egy PhD-hallgató tanulmányainak finanszírozását. A megállapodással kapcsolatban Benkovics lapunknak kifejtette: egy ilyen kutatási programhoz való csatlakozási lehetőség „rendkívüli szakmai értékkel bír egy intézet számára”. Konrád Gyula, a Földtani Tanszék vezetője szerint ez inkább csak egy PR-fogás a Wildhorse részéről: mint mondta, nem számítanak intézményesített együttműködésre, a Wildhorse egyes feladatokra vesz fel kutatókat, ahogyan már ő is dolgozott nekik.

A geológus szerint a civileknek nem kellene aggódniuk, mert az ő adójukból tart fenn az állam olyan hatóságokat, mint a Bányafelügyelet vagy a Környezetvédelmi Főfelügyelőség, amelyek szigorú szabályok és határértékek alapján bírálják el, hogy biztonságos-e a tervezett bánya, így szerinte a civilek olyantól félnek, amitől valójában nem kell félni, ahelyett, hogy bíznának a hatóságok szakértelmében. „Csak ugye nem hiszik el. Ha én mondom, akkor azért, mert lefizettek. Ha a Környezetvédelmi Főfelügyelőségen mondják, akkor biztos azért, mert az állam akarja, hogy itt uránbánya legyen.”

A geológus a Mandinernek elmondta: az uránérc szabálytalanul hintve van jelen a mecseki homokkőben, ami egy nagyon kemény kőzet, így viszonylag nehéz belőle az ércet kinyerni. A régi uránbányában a hagyományos módszerrel dolgoztak: felhozták az uránt rejtő homokkövet, amit felőröltek, bizonyos kémiai folyamatoknak vetették alá, és így keletkezett a „sárga porként” ismert dúsítmány, amit kivittek a Szovjetunióba további dúsításra. Mindezt most oldással akarják elvégezni, ami szerinte nehéz vállalkozás, ugyanakkor a föld alá visszatömködött zagyot nem tartja veszélyesnek, mivel abból a káros anyagot már kioldották.

Paks nem játszik

A pécsi uránt egyébként a Paksi Atomerőmű nem tudná hasznosítani, mivel Magyarország nem tud dúsítani, Paks tehát mindenképpen külföldről vásárolja a dúsított uránt. Konrád környezetvédelmi szempontból biztonságosnak tartja az uránbányát, inkább a gazdasági megtérüléssel kapcsolatban vannak kétségei. „Ha nekem lenne tőkém, nem fektetném be egy ilyen bányanyitásba” – mondja a geológus. Már most nem olyan magas az urán világpiaci ára, mint néhány évvel ezelőtt, és ez bármikor csökkenhet, ha feltalálnak egy új, olcsó lelőhelyet. (Amilyenek egyébként Dél-Afrikában és Ausztráliában vannak: ezért is érdekes, hogy egy ausztrál cég a könnyen hozzáférhető ausztrál urán helyett az ezer méter mélyen, kemény kőzetben lévő mecsekit választja.) Ennek ellenére a Wildhorse az urán világpiaci árának növekedésével számol, bár elismerik, hogy ezzel kapcsolatban csak prognózisokra támaszkodhatnak.

A Wildhorse gazdasági tevékenységével kapcsolatban vegyes a megítélése a két állami vállalattal 2010 decemberében kötött és idén februárban megerősített megállapodásnak is, amelyben a felek rögzítik, hogy vegyesvállalatot hoznak létre a mecseki uránérc kibányászása céljából. Nagy Csaba alpolgármester szerint az állami vállalatok részvétele garanciális elem, amely a bányászatból származó pénzügyi eredmény egy részének Magyarországon tartása mellett kifejezetten szakmai kontrollt is biztosít. A civilek viszont aggódnak, hogy egy állami részvétellel működő vállalat sokkal könnyebben megkapja a szükséges hatósági engedélyeket, főleg, ha kiemelt beruházássá minősítik a bányát, ami Peták Péter szerint könnyen megtörténhet. Peták emellett  a rekultiváció finanszírozását is kérdésesnek tartja. A jogszabályok alapján ugyanis csak akkor lehet bányát nyitni, ha a bányavállalkozó bizonyos összeget letétbe helyez a majdani rekultiváció költségeinek biztosítására. Azonban ha ez egy kétharmad részben állami cégekből álló vegyesvállalat, akkor könnyen lehet, hogy nagyobb részben az állam pénzéből kell majd finanszírozni a bezárás utáni többmilliárdos rekultivációt.

A pécsi lakosok, de ugyanúgy a szakemberek vagy a politikusok számára is kézenfekvő összehasonlítási alap a régi uránbánya, mégis mindenki más-más következtetést von le belőle. A bányászok szerint az is sugárzott, akkor is befúrtak a város alá, most már mindegy. A szakemberek és a politikusok az eltérő technológia és az azóta megalkotott szigorú környezetvédelmi szabályozás bástyája mögé vonulnak, a civilek pedig egy újabb fontos különbséget hangsúlyoznak: „Lehet, hogy régen is káros, sőt, még károsabb volt, de akkor esélyünk se volt, hogy beleszóljunk”. Meglátjuk, hogy most mennyi esély lesz erre.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/38890