A nemzeti oldalról is beindultak a Jobbikból kizártak, kikopottak, elzavartak és egyéb sértettségben szenvedők. Nekik saját kudarcuk után már csak egyetlen életcéljuk maradt, hogy egykori pártjuknak ártsanak. Egységüket a bosszúvágy teremti meg. Nekik nagyon kapóra jött ez a helyzet, most aztán lehet mindenféle összeesküvés-elméletekkel támadni bennünket. Valószínűleg kifulladásig fognak habzani a témán.
Pedig a dolog nagyon egyszerű. Szegedi Csanád megtudta, hogy vannak zsidók a felmenői között. Ez persze meglepte Őt is és a vezetőséget is, köztük engem is. De mit vártak? Azt, hogy én vagy a társaim meg fogjuk tagadni azt az embert, akivel évek óta nap mint nap együtt harcoltunk, akivel együtt a semmiből felépítettük a nemzeti oldal második világháború utáni eddigi legsikeresebb politikai formációját? Ellökjük az egyik bajtársunkat, valamiért amiről nem tehet? Hogy eláruljuk a saját barátunkat? Akik ezt hitték, bizonyára magukból indultak ki. Sajnálom őket és örülök, hogy nem tartoznak közénk.”