A cigány identitás nem a magyar identitás ellen van

2012. június 22. 18:54
Székely János
családháló.hu

A cigányoktól nagyon sok jót is tanulhatunk, pontosan a családi életükből. Interjú.

Tavaly jelent meg Cigány népismeret című könyve. Mi volt a célja a kötet megírásával?

A távlati tervem az volt, hogy az iskolákban a tananyag részévé váljon a cigányság történetének, kultúrájának oktatása. A katolikus iskolákban tartottunk is már képzést erről a témáról a pedagógusoknak, akik osztályfőnöki órák keretében meséltek a gyerekeknek a cigányságról. A könyv tulajdonképpen alapinformációkat szolgáltat a többségi társadalomnak a cigányságról kicsit úgy, mintha vendégségbe mennénk hozzájuk: a könyv segítségével meg lehet érteni múltjukat, értékeiket. Ugyanakkor a Cigány népismeret a cigány fiataloknak is szól, hogy saját identitásukat erősíthessék általa, hogy büszkék legyenek gyökereikre. Természetesen az ő identitásuk nem a magyar identitás ellen van. Péli Tamás cigány festőművész szavaival élve: »a cigány ember homlokán kettős aranypánt van, a cigány öntudata és a magyar kultúrája, és egyikről sem vagyunk hajlandóak lemondani.« Sokan nem tudják, hogy a cigányok a magyar történelem szerves részei azóta, amióta - nagyjából - hatszáz éve megérkeztek ide. Az 1848-49-es szabadságharcban körülbelül hatezer cigány honvéd harcolt, 1956-ban sok cigány fiatal adta életét a forradalomért, 1990-ben Marosvásárhelyen cigányok védték meg a magyarokat a románoktól.

Ön hogy látja, miért ilyen negatív a cigányok megítélése Magyarországon?

A cigányok egészen a rendszerváltásig tudtak dolgozni. Utána azonban egy át nem gondolt gazdasági átalakulás zajlott le, és ennek a fordulatnak nagyon sok társadalmi réteg lett a vesztese.  1993-ra a munkaképes cigányoknak már csak a 28 százaléka dolgozott, tehát három év alatt kétharmaduk kiesett a munkaerőpiacról és erre a problémára azóta sem született megoldás. Az egyház nagyon sokat tud tenni azzal, hogy megbecsüléssel, szeretettel, bizalommal fordul feléjük. Egy cigány ismerősöm mesélte, hogy gyermekkorában rengeteget szenvedett a származása miatt. Kinevették, megalázták, nem bíztak benne, ezért az a kép alakult ki benne saját magáról, hogy ő rossz. Mire tizennyolc éves lett, már annyi sebet hordozott magában, hogy úgy érezte: ezeket azoknak kell begyógyítani, akik okozták. Felkerült Budapestre dolgozni és bekerült egy keresztény közösségbe. Egy karácsony előtt nem tudott hazautazni a családjához. Megtudta ezt a közösségből egy asszony és meghívta a cigány fiút a saját családjához szentestére, aki el sem akarta hinni, hogy ilyen létezik. A bejáratnál reszketett a lába, hogy hogy fogják fogadni, nem nevetik-e ki, de hatalmas szeretettel fogadták, és azt érezte, hogy óriási kövek zuhannak le a szívéről, attól, hogy emberszámba vették. Azóta is tiszteletbeli családtag. Az a fajta emberi segítség és szeretet, amit a keresztény lelkületű emberek tudnak adni, nem pótolható projetekkel, pénzzel. Egy diplomás cigánysori ismerősöm mesélte, hogy annak idején örömmel ment az általános iskola első osztályába, de nagyon gyakran fordult elő, hogy nem ért oda az iskolába, mert a családja nem tartotta fontosnak, hogy tanuljon. Egy tanítónő felfigyelt a kisgyerekre és ha nem jelent meg az osztályban, ő maga ment el érte, fogta kézen és vitte be az iskolába.  Ez a fiú ma azt mondja, a diplomáját ennek az elsős tanító néninek köszönheti, mert bizalmat kapott tőle. A kereszténység pedig pontosan ezt tudja tenni: kinyújtani a kezét feléjük.

Mi jellemző a cigány családmodellre?

A cigányoktól nagyon sok jót is tanulhatunk, pontosan a családi életükből. Egy cigánysoron felnövő gyerek, annak ellenére, hogy nagyon sokat nélkülöz, rengeteg szeretetet kap: bármelyik házba is menjen be, mindenhol ölbe veszik, megetetik. Bár a cigány szülő nem fegyelmezi, nem tanítja a gyerekét, sok szeretetet ad neki. A többségi társadalom azt gondolja, hogy a cigányoknál férfiuralom van, mert a férfi hangos, de a valóság inkább az, hogy a családok a nőkre épülnek, nagyon erős az anya értéke, szerepe, és ennek tudatában is vannak a cigányasszonyok. Ezért is fontos lenne az állami munkahelyteremtő programokat rájuk építeni, mert ők nagy felelősséget éreznek a gyerekeik iránt, és nagyobb a motivációjuk, mint a férjeiknek.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/37909

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés