„– Cégtulajdonosként hogyan látja, milyen tehertételt jelent a pénzügyi tranzakciós illeték ilyen brutális mértéke?
– Természetesen foglalkozunk ezzel a kérdéssel vállalataink esetében is. Például a Videotonnál egy olyan programot futtattunk le, amely hatásvizsgálatot jelentett számunkra a tranzakciós adókból eredő adónövekedésre. Egyébként ne legyenek senkinek kétségei: a bankok kezelési költségként át fogják hárítani a tranzakciós illetéket. Másrészt a nagy különbséget a tranzakciós adó és a bankadó között éppen abban látom, hogy a bankadót nehéz volt az egész gazdaságra költségként teríteni, azonban a kezelési költség egy számlasor lesz az ügyfél felé, és ezért könnyebben tudják szétosztani az egész gazdaságon. (...) Vagyis nyolcszor nagyobb adóterhelést jelent az új adó, mint amire eredetileg gondoltunk.
– Ez legyen a Videoton gondja!
– Ha csak a Videoton esetében nézzük, hogy nagyságrendileg egymilliárdos kiesést okoznak a banki műveletek és a cash-pool működtetése, akkor optimálisabb lenne Bécsben vagy Pozsonyban képviseletet nyitni. Egy-két munkatárs alkalmazása a szomszédos országokban még mindig olcsóbb, mint az egymilliárdos új költségteher. Ebben az esetben egyértelmű, mit léphet egy ilyen vállalat. Magyarán: ilyen illetékszint mellett ki kell tenni a banki tevékenységet külföldre.
– A közép- vagy nagyvállalati kör is ezt a lépést fogja választani?
– Ez sajnos elképzelhető, ám a nagy kérdés az, ha például az Audi, amely a magyar GDP-nek a jelentős hányadát adja, ugyanezekkel a problémákkal szembesül, és áthelyezi külföldre a banki számlavezetését és a pénzügyi forgalmát, akkor ennek milyen következményei lesznek a magyar gazdaság teljesítményére. (...)
– Eközben a kormánynak bevételekre és alacsony költségvetési hiányra van szüksége! Hogyan tud pluszpénzt és minimális deficitet elérni a kabinet?
– Tetszik, nem tetszik, vissza kell térni a többkulcsos személyi jövedelemadóra, miután az egykulcsos kivett a költségvetésből mintegy ötszázmilliárd forintot, amelyet azóta sem sikerült megnyugtatóan pótolni. Ez a költségvetési lyuk, mondhatni, állandósult. A munkajövedelmekre rakódó terhek mérséklése helyett pedig csökkenteni kellene a fogyasztást terhelő adókat, hogy a GDP hanyatlása megálljon. Az első Orbán-kormány alatt helyes stratégia volt a munkajövedelmeket érintő adókat csökkenteni, mert akkor versenyben voltunk azért, hogy például az autóipari cégek bennünket vagy Szlovákiát válasszák. Jelenleg más a helyzet. És ami a legfontosabb: csak olyan adók és illetékek kerüljenek bevezetésre, amelyekről már hatástanulmány is készült.”