De ki simogatja meg a magyar nőket?

„Az ilyen 1 hónapos focieseményekkel az a baj, hogy szinte mindennap van meccs. Nem is egy. Ezeket ugyebár nézni kell, mindet, egytől egyig. A probléma azért eszkalálódik, mert nővel nem lehet meccset nézni (ne lázadjanak hölgyeim, a kivétel csak erősíti a szabályt). Vagy nő, vagy meccs. Miután péntektől két hétig minden áldott és áldatlan napon 18 órától 23 óráig mérkőzés van, előtte meg ugye dolgozni is kéne, a nőknek annyi sanszuk van a törődésre, mint döglött hintalónak az epsomi derbin. Abszolúte nulla.

Namármost ebből epirikus tapasztalatok szerint gubanc szokott adódni a párkapcsolatokban. A nők sokkot kapnak, ugyanis a kan egyik este sincs otthon, ha meg véletlenül otthon eszi a fene, meccset bámul üveges tekintettel, lekonyuló farkincával, ahelyett, hogy combközi támadást intézne egy lelkes roham után. A sör ezekben a hetekben úgy lehagyja a szexet, mint Usain Bolt az aktuális magyar vágtázóbajnokot.   Szóval nem lesz kicsi a baj. Ráadásul esély sincs a folyamat megelőzésére, hiszen a nőktől türelmet kérni olyan, mint arab étteremben disznót: lehetséges, de semmi értelme, úgysem kap az ember. Elnézést persze lehet kérni már előre, ezért írtuk felvezetésként, hogy bocsánat, bocsi, pardon, gnade, scusi, perdón. Meg ugye Извините. Ez persze kevés lesz a konfliktuskerüléshez, de talán tompít valamit a vihar előtti csenden.

Egyébiránt a foci EB ilyenformán még egy rémsúlyos problémát is felvet. Ha minden úgy történik, ahogy szokott, felvetődik a kérdés: de ki simogatja meg a magyar nőket? Kollégám éppen most vetett egy pillantást a monitorra, és azt mondja, majd ő. Könnyű neki: nem szereti a focit.”