CSR
FACEBOOK 
RSSA Kétnyelvű Dél-Szlovákia háza tájáról az derült ki, hogy nem minden úgy van, ahogy azt az illetékesek állítják.
„Egy esélyt ekkor már elszalasztottunk, hisz az akkor regnáló kormánypártunk, annak ellenére, hogy, a régióból származó politikusa épp a Közlekedési Minisztérium államtitkára volt, nem tett semmit azért, hogy a felügyelete alá tartozó vasútfelújítás során gyakorlatba ültesse a korábban elfogadott, sokat vitatott kisebbségi nyelvhasználati törvényt. Az első újságírói számonkérések után a sajtóból megtudhattuk, hogy minden lehetséges, csak kérni kell. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia háza tájáról pedig az derült ki, hogy nem minden úgy van, ahogy azt az illetékesek állítják.
Miután a vonatok elindultak, több kezdeményezés látott napvilágot: Komáromban a Fontos Vagy mozgalom, Dunaszerdahelyen a Pázmáneum Polgári Társulás fordult az állomás üzemeltetőjéhez (előbbit épp e bejegyzés megírásakor utasították el). Meg nem erősített információk szerint pedig a nagyabonyi és a szerdahelyi önkormányzatok is felhívással éltek a vasút irányában. Az Új Szó elég jól összefoglalta a jogi helyzetet, mely már-már kilátástalannak tűnt.
Ahogy arról a Kerekasztal beszámolt, májusban megtörtént az áttörés, és a Regiojet vállalat a négy hozzá tartozó vasúti várakozóra (Kispaka, Nagyabony, Nagypaka, Szentmihályfa) a szlovák alá kihelyezte a magyar helységneveket is.
Mi történt eközben Ekelen?
Az omladozó, ürülékkel, avarral teli, a ŽSR (Szlovák Állami Vassúttársaság) tulajdonát képező, festékét legutoljára 20 éve látott várakozóépület falait végre átfestették. De hogyan? A füvet nem kaszálták le, ablakot és ajtót sem szereltek be, padot − vagy más ülőkét − nem helyeztek el, de az Ekel feliratokat lemeszelték.”
4 komment
Összes hozzászóló megjelenítése
A kommentek nem szerkesztett tartalmak,
időrendben |
fordított időrendben |
értékelés szerint
Hozzászólók szűrése
A kommentek nem szerkesztett tartalmak,
időrendben |
fordított időrendben |
értékelés szerint
tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Ez a kisebbrendűségi érzésből eredő örökös keménykedés. Érdekel itt valakit, ha az ott élő más anyanyelvűek nyelvén is ki van téve bármilyen felirat?
tetszettek volna a Tátrában maradni pásztor barátaim, mert a nyelvhatáron túlnyúló területszerzés mindig etnikai konfliktusokkal jár. ha pedig konfliktusok, azok kezelése minimális intelligenciát kíván. a magyar meg nem kecske akit szó nélkül meg lehet hágni, pásztor barátaim.
Komplexusos birkák, sajnos ez van.
Békéscsabán senkit sem zavar, hogy ki van írva tótul is a város neve, pedig szerintem a lakosság 10%-a sem beszéli a nyelvet.
Sopronban a belváros utcáinak magyar és német nyelvű utcatáblái is vannak.
És ez a normális.
Dél-Baranya pedig teljesen kétnyelvű, sőt sok helyen három, maygar, német, horvát.
Senkit, ismétlem senkit nem zavart soha, sőt nemzetiként én állnék ki először a védelmében ha valaki ezt meg akarná változtatni. Ha az ott élők Nimmerschnek hívják Hímesházát, akkor annak az a neve és kész.
A hazai kétnyelvűság csak erősíti a magyarságot, ahogy ezt már az Árpád ház idején isa figyelmünkbe ajánlották.
Bejelentkezés