A plágiumvád margójára

2012. május 16. 09:52

Gyurcsány Ferenc
Facebook

Mit gondoljunk azokról a balliberális demokratákról, akiknek elég volt a jobboldal keltette gyanú?

A Pécsi Tudományegyetem lezárta vizsgálatát és kimondta: a velem szemben felhozott plágiumvád nem bizonyítható. Ezzel pontot is tehetnénk az ügy végére, mégis hadd tegyek pár megjegyzést. (...) Évtizedes politikai pályafutásom alatt jogos kritikák vagy éppen megalapozott szakmai, politikai támadás mellett annyi aljas gyanúsítgatással találtam magamat (nem egyszer családomat) szemben, hogy volt lehetőségem nem csak megérteni, de számtalanszor megérezni is, hogy miként ölhet már maga a legabszurdabb gyanú is, ha azt készek vagyunk tényként elfogadni.

A politikai vád a politikai harc része. A vád a szembenálló erők elsütött fegyvere, és szinte biztos, hogy valamekkora sérülést okoz. Mert mindig van, aki elhiszi a gyanút, a vádat, a legképtelenebbet is. Hogy végül megöl-e az elsütött fegyver, az két tényezőtől függ: a célzás pontosságától, azaz a gyanú megalapozottságától, másrészt pedig a választói sokaság, különösen pedig saját politikai oldalad reakciójától. Példák következnek. Orbán nem azért nem bukott bele a tokaji szőlőbotrányba, mert az megalapozatlan volt, hanem mert dacára az Orbánnal szembenálló igazságnak, támogatói kitartottak mellette. Ezzel szemben Schmitt minden ellenkező állítással szemben nem azért mondott le, mert egy erkölcsi nagyság, hanem mert a jobboldal is kihátrált mögüle. És van egy harmadik eset is. Amikor saját politikai közösséged már akkor ítéletet mond, amikor még csak gyanú van, de nincs bizonyíték. Ez a motivációktól függően vagy irracionális, vagy amorális, esetleg mindkettő.

Az előzőek szerint mindegy lenne, hogy mi az igazság? Egyáltalán nem. De mivel tudjuk, hogy a politika nem csak a tények, hanem (rövid távon pedig leginkább) a látszatok, az értelmezések harca is, ráadásul mindez nem egyszer erkölcsi köntösbe öltöztetve, a még érteni akaró keveseknek érdemes megpróbálni nem önként gyalogolni a politikai vágóhídra. Az ellenfelek mindig meg akarnak szabadulni riválisaiktól. Ebben az ügyben is ez volt a tét. Sokan kívánták ezt a kormány és nem kevesen az ellenzék oldalán is. Bármi áron. A jobboldal ebben a küzdelemben nem érdekes. De mit gondoljunk azokról a balliberális demokratákról, akiknek elég volt a jobboldal keltette gyanú?

 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/36575

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés