A Demszky-féle 20 év hatása a valóságban

„Egy és fél éve vagyok Budapest főpolgármestere. Néhány súlyos problémát megoldottunk (Alstom, részben BKV finanszírozás, aluljárók, majdnem a végén vagyunk a Vízművek visszaszerzésének, megoldás közeli állapotba került a CET). Mindezek megoldására rendkívüli erőfeszítések árán és nehéz egyeztetéseket követően kerülhetett sor, folytonosan lavírozva a diplomácia és a jogi útvesztők közt. Látom azonban, hogy a 4. metró pénzügyi- és szerződéses állapota, valamint a BKV jármű állományának színvonala, végül most a 3. metróvonal helyzete együttesen lényegében kezelhetetlennek minősíthető szituációt jelentenek. Érdemes tudni azt is, hogy a Demszkyék által kötött szerződésekből kiszállni csak egészen súlyos jogi- és anyagi áldozatok árán lehetne. A szerződésekből következő anyagi áldozatok mértéke pedig ma még nem is ismert.

A 4. metró árából a példa kedvéért ki lehetett volna cserélni a BKV csaknem teljes lepusztult jármű állományát, vagy többszörösen meg lehetett volna oldani a teljes csatornázást, vagy három belvárosi kerület teljes épület felújítását. Nem is beszélve a felszíni közlekedés fejlesztéséről, vagy olyan kisebb tételek egész soráról, mint például az aquincumi híd, az árvízvédelem, a gázgyári program vagy a Moszkva tér (mai nevén Széll Kálmán tér). Nem azért jöttünk persze, hogy feladjuk ezt a küzdelmet, nem is fogjuk, de biztos vagyok benne, nincs erős túlzás abban a megállapításban, hogy Demszky Gáborék lényegében szükségállapotot hagytak hátra Budapesten.

Lehet itt magyarázkodni, fölényeskedni, támadni, elhallgatni, mellébeszélni, vagy akár hisztériázni, ezeknek csakis addig lehet jelentőségük, míg valaki veszi a fáradságot és összenézi a számokat, elolvassa a szerződéseket.”